Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)
méltóságod bizonyára ennél sokkal jobban van informálva — a Habsburg.ház vezetőszerepe van előtérben, gondolva azonban a Wittelsbachokra is. Itt szúrom közbe, hogy a cseh ügy — sajnos — kezd megint szimpátiákat nyerni. A Prágában kivégzett cseh diákok vére bőven kamatozik a cseh kérdés javára. A prágai eseményeket a propaganda nagyszerűen kihasználja s tagadhatatlan, hogy a németek eljárása az egyetemi ifjúság ellen a semlegesek körében igen nagy visszatetszést keltett. Bármint is foglaljon az ember állást ezekkel az elgondolásokkal szemben, a laza tervekben egy reánk nézve eléggé megnyugtató momentum rögzíthető le. Az elképzelést nem a szabadkőműves elemek irányítják. Ellenkezőleg — legalább is híreim így mondják — konzervatív katholikus elemeken akarják felépíteni a szövetséges államok ezen csoportját (?). — A cseh és szlovák területet szigorúan néprajzilag akarják megrajzolni, tehát a jelenlegi szlovák—magyar határok módosítása nélkül. Sőt olyan véleményt is hallottam, hogy a leendő győzők parancsszóval a jelenlegi magyar—román határt is javítani fogják ugyancsak néprajzi alapon. Egyik Párisból származó információm szerint a francia kormánykörökben ma melegen tartják Ottó királyfi személyét, mint akit esetleg még ki lehet játszani. Vele szemben Benes határozottan háttérbe szorult. Egy másik hírem szerint Benes és Starhemberg több ízben folytattak egymással eszmecserét s Benes végülis hajlandó lett volna a Habsburg restauráció gondolatát elfogadni. (Cseh forrás.) Igen pesszimisztikusan látják Lengyelország keleti határainak kérdését. Még élénk emlékezetben van a világháborút követő orosz fegyveres intervenciók fiaskója s a vezető államférfiak nein tartják lehetőnek, hogy Oroszországot a jelenleg elfoglalt határairól vissza lehessen szorítani. Egy tútmerész elgondolás Lengyelországot Keletporoszországgal akarja kárpótolni. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy ezekben az elgondolásokban Olaszországot hogyan kezelik. Ma a szövetségesek még kínosan ügyelnek arra, hogy Olaszország érzékenységét meg ne sértsék s általános az a hang, hogy Olaszországnak gyarmatokat vagy mandátumokat (távolesőket ! !) kell juttatni. Ha azonban arról hallok, hogy Olaszország végig semleges marad, mindig eszembe jut Pétain tábornagynak néhány héttel ezelőtt előttem tett kijelentése (Olaszországra vonatkoztatva): „Deux coups de pied dans leur d. . . !" Kézenfekvő az a gondolat, hogy az esetleges győző nyugati hatalmak nem lesznek Olaszországgal szemben túl barátságosak. Ahogy jelentésem elején bátor voltam hangsúlyozni, a fenti hírek között bizonyára sok a magasszárnyalású fantázia. A magukra várató katonai események pedig egyszerre más képet adhatnak minden elképzelésnek. Csak azért tettem ezt a jelentés tárgyává, hogy némileg illusztrálhassam egy semleges országban összefutó mindenféle híresztelést. . , , e ° Andorka m. kir. követ Küm. pol. 1939—21—4297. (8197) Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték : M. E., vkf., valamint a követségeknek. 640