Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

sek a személyzettel szemben igen nagy követelményeket támasztanak, külö" nősen azáltal, bogy az angol légvédelmi szolgálatnak sikerült az első időben jelentkező hiányokat — és nehézségeket kiküszöbölnie. ad c) az ellenséges blokád áttörése és a saját blokád érvényesítése sem hoz már olyan eredményeket, amelytől döntő sikereket lehetne várni. A búvárhajóknak angol részről repülőgépekkel való megtámadása az erősen késleltető gyújtóbombákkal sikeres elhárító eszköznek mutatkozott. Mindezekből a hadászati következtetéseket egyszerű levonni: a német repülő- és flottaalapokat közelebb kell Angliához vinni, hogy így a szigetországot eredményesen lehessen létalapjaiban megtámadni, vagyis az Északitenger partját kézbe kell venni. Egy hír szerint ezt az álláspontot képviseli K e i t e 1 tábornagy is, akitől állítólag egy olyan kijelentés is származik, hogy Németország csak akkor tudja győzelmesen ezt a háborút befejezni, ha hat hónap alatt sikerül a döntést kierőszakolni. Németország vezető köreiben azonban szép számmal vannak olyanok is, akik ezt a katonailag a legegyszerűbbnek ígérkező lépést politikailag végzetesnek tartják, mert ezzel a világ közhangulata még inkább Németország ellen fordulna s nagyon valószínű, hogy Amerika sem szemlélné tétlenül ezt a támadást. A német tábornoki karban állítólag B 1 a s k owitz és Reichenau tábornokok mutattak rá erre a veszélyre. A német vezér és kancellár így egy igen súlyos elhatározás elé kerül, amelyet megnehezít a legfőbb tanácsadók ellentétes helyzetmegítélése is. A semleges államok — Hollandia, Belgium és Svájc — közhangulata határozottan erősen németellenes s a kormányzatoknak csak nehezen sikerül a semlegesség látszatát fenntartani. Az itteni német katonai attachénál tett bemutatkozó látogatásom alkalmával ő is kifejtette, hogy lehetetlen német részről egy országot, mint Svájc semlegesnek nyilvánítani, ahol a közhangulat és sajtó németellenes voltának lecsendesítésére semmi sem történik, sőt a német határon tett szükségtelen katonai intézkedések a szenvedélyeket még jobban felkorbácsolják. Nézete szerint az újabb nagymérvű behívások és csapatszállítások a német határra csak az idegesség következményei, mert Németország részéről a svájci határon semmiféle csapatösszevonás nem történt. A svájci lapok megállapítása szerint a német zöm Blaskowitz tábornok parancsnoksága alatt, a lengyel hadjáratban oly jól bevált „Stosstruppen"okkal és számos motorizált alakulattal az Ems torkolat vidékén van csoportosítva. Ennek lényegi magyarázata az, hogy a Rajna és a Maas vidéke és az attól délre eső terület az elárasztások folytán hadműveletekre nem alkalmas. Hollandia északi területe nehezebben árasztható el s jó közlekedési vonalakkal rendelkezik. Igaz ugyan, hogy itt Amsterdam és az Északi-tenger eléréséhez a Zuyder tavat meg kell kerülni, ami azonban még mindig egyszerűbb, mert az elárasztott területeken átvezető utak alá vannak aknázva. Ezekre a területekre bocsátott sós víz télen is csak nagyon nagy hidegnél fagy be. Hollandia áldozatkészségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a tengervíz a termő területeket évtizedekre tönkretette. Egyes hírek rámutatnak arra, hogy a két semleges állam között egymás támogatására egy titkos szerződés is létesült volna. A belga haderő zöme a 622