Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

Vilma királynő és Lipót király békejavaslatára

5

1 Sargent úr azt mondotta, hogy Anglia és Franciaország mindig a béke mellett voltak, ma is és bármikor hajlandók leülni tárgyalni, de nem azon az alapon, hogy a németek által eddig sikerrel elkövetett erőszakosságokat előbb szentesítsék. Első a jóvátétel, második a biztonság, de nem Ígéretekben és szavakban, hanem tettekben, tette hozzá a Foreign Office politikai osztályának vezetője. A Szovjetet illetőleg azt mondotta Sargent, hogy nekik ma sincsenek pozitív értesüléseik a Szovjet tulajdonképeni jövőbeli terveit illetőleg, de egyet máris lehet konstatálni és ez az, hogy a német—szovjet barátság korántsem oly benső, mint azt a németek fenyegetéseikkel elhihetni szeretnék. A Szovjet máris keresztülhúzta a németek több számítását, a Baltikumban és a Balkánon a németek tervei és törekvései megelőzésével ugyancsak eltorlaszolta az útat a németek expanziós hatalmi törekvései elől. Midőn, mint tisztán theoretikus gondolatot felvetettem Sargent előtt azt, hogy nem lenne-e egész Európa és a civilizáció érdeke az, hogy minden európai hatalom együttműködve igyekezzék az emberiség első számú közellenségét, a bolsevizmust elpusztítani, vagy legalább határok közé szorítva ártalmatlanná tenni, Sargent úr azt felelte, hogy ő is ezt hiszi, sőt tudja, hogy Chamberlain úrnak is ez lenne a szíve vágya, de addig, amíg Hitler rá nem jött, hogy a kommunizmus reája nézve ugyanoly veszélyt jelent, mint minden más európai államra és nem hajlandó egy józan békére, Anglia nem engedhet álláspontjából. Sargent úr Magyarországra vonatkozólag ismét kifejezte elismerését afelett, ahogyan mi nehéz helyzetünkben de facto semlegességünket fenntartjuk és biztosított arról, hogy a rokonszenv irántunk itt úgy hivatalos mint társadalmi körökben állandóan nő. Barcza s.k. m. kir. követ U. i. Sargent ma spontán felhozta előttem a Hohenlohe—Rothermere-féle pert, azt kérdezve tőlem, hogy ez a csúnya per nekünk kellemetlen-e? Azt feleltem, hogy annak az ember sose örül, ha egy ilyen ügyben megemlíttetik, de hogy az idő, midőn Rothermere teljesen önszántából a magyar revízió melletti sajtóakcióját kifejtette évekre nyúlik vissza és mindez ma már nem aktuális. En magam egyetlen egyszer láttam Rothermere-t véletlenül Monte Carlóban, azóta ő nem járt nálam, én sem kerestem őt fel, így vele semmi személyes nexusom sincs. Sargent erre azt mondotta, hogy a Rothermere-féle akció akkor is többet ártott itt nekünk, mint használt, hogy Rothermere egy félbolond, komolyan nem vehető valaki, aki csak kompromittál mindenkit, akivel kapcsolatba kerül és a hercegnőről meg mindenki tudja, hogy mi volt a foglalkozása. Felhasználtam ezt az alkalmat arra, hogy Sargent-t megkérjem, hogy akármi fog is a jövőben ezzel az üggyel kapcsolatban még előadódni, vigyázzanak arra, hogy Magyarország és magyar vezető személyiségek neve ne szerepeljen és mi ebbe a dologba most már 5

1 Lásd e kötet 454. sz. irat 37. sz. jegyzetét. 39* 611