Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

épségének biztosítására. Bulgária semleges marad, de csak addig, míg saját érdeke kívánja. Eme álláspontját elmagyarázta Talamo, itteni olasz követnek, mielőtt vagy 14 nap előtt Rómába ment. Előadását azzal illusztrálta, hogy egy ilyen blokkba való belépés arra kényszeríthetné, hogy fegyvert fogjon Olaszország ellen, ha a háború fejleménye úgy hozza magával, hogy annak Szalonikiba kellene vonulnia, vagy Magyarország ellen, ha az Erdélyben érvényesítené jogait. Talamo követ visszajövet Rómából azt az üzenetet hozta Ciano gróftól, mondotta az elnök úr, hogy ő megérti és mindenben helyesli Bulgária álláspontját. Hasonló eredménnyel — mondotta — végződött Papén ankarai német nagykövettel folytatott beszélgetése e tárgyról. Papén úr benyomásom szerint engedékenyebb álláspont elfoglalására akarta bírni Bulgáriát, de úgylátszik Kioszeivanov úr argentumai őt is meggyőzték álláspontja helyessegeroi. 2. A ministerelnök közölte velem, hogy a törökökkel egy hallgatólagos megegyezés jött létre a csapat-létszám csökkentésére a thráciai határnál. Ok 4—5 nap múlva szabadságolják a tartalékosokat, mire a törökök hasonló rendszabályokat foganatosítanak, sőt török részről csapat-visszavonások is kontemplálva vannak. Formális egyezményt erre vonatkozólag nem kötöttek, ami szerinte neki kellemesebb is, mert bármikor, mikor szükségét látja, ismét felemelheti a létszámot. 3. Elmondotta, hogy Rendel, itteni angol követtel hosszabb beszélgetést folytatott Románia intranzigens magatartásáról szomszédaival szemben. Benes és Lengyelország példájára mutatott, melyek kevés áldozattal megmenthették volna országukat, hasonló magatartásukkal azonban azt pusztulásba sodorták. Azt mondotta, hogy Rendel úr próbálta védeni Károly királyt, kinek helyzete igen kényes, igazi ellenérveket azonban nem tudott felhozni intrazigenciája védelmére. Benyomásom szerint az egész beszélgetés az angol követtel úgy volt irányítva, hogy direkt felkérés nélkül Angliát interveniálásra bírja Bukarestben Bulgáriának teendő engedmények érdekében. 4. A török—román aktivitásnak és Stoica úr utazgatásainak nem tulajdonít nagyobb jelentőséget. Oka, szerinte, hogy Carol király nagyon fél az oroszoktól, különösen miután a törökök aláírták az ankarai paktum jegyzőkönyvét, mely szabad kezet ad Moszkvának Romániával szemben. Azt hiszi, hogy Stoica missiója elsősorban erre vonatkozott. 5. Az oroszokkal szemben továbbra is várakozó álláspontra helyezkedik. Az új követ nem hozott pozitív javaslatokat sem gazdasági, sem politikai tárgyalásokra, ligy hogy véleménye szerint neki van ideje, míg a szovjetkormány Finnországgal és Romániával rendezi viszonyát. 6. A görög—olasz jegyzékváltásnak nem tulajdonít nagy jelentőséget a Balkánt illetőleg. Különben sem történt szerinte nagy dolog, a jegyzékváltás csak fenntartja és meghosszabbítja a régi szerződés érvényét; nagy jelentősége lehetett volna annak, ha egy új szerződést kötöttek volna. 7. A kisebbségi kérdésről beszélve, közöltem a Ministerelnök úrral, hogy a magyarok sorsa Romániában a csapatlétszám leszállítása után nem javult, sőt bizonyos rosszabbodás észlelhető. Erre konstatálta Kioszeivanov 606