Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - V. Lengyelország lerohanása és Magyarország; Hitler október 6-i békeajánlata a nyugati hatalmaknak; német—magyar gazdasági tárgyalások (1939. szeptember 3—október 6.)

A magam részéről csak ismételhetem azon nézetemet, hogy a lengyel hadsereg végleges és gyors elintézése majdnem biztosra vehető. Német számítás szerint összesen kb. egy hónap alatt elintézik a lengyel kérdést. A német—angol—francia—lengyel konfliktus tényleges kitörése után fokozottan felmerül az a kérdés, hogy mely oldalon várható a végleges siker. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék — amelyekről Naj^yméltóságod úgyis tájékozva van, ama nézetemnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy ha ezen háború az említett 4 államra maradna lokalizálva, a katonai fölény a németek oldalán lesz és hogy az ellenfél csak a blokád által remélhet esetleges döntést, de ezt is csak évek hosszú sora után. Ezen utóbbi momentumnak a megvizsgálása érdemel tehát különleges figyelmet. Mielőtt azonban erre áttérnék, hangsúlyozni szeretném, hogy német részről még mindig remélik, hogy a lengyel kérdés gyors elintézése után új helyzet áll elő, amelyben békés megoldási lehetőségek nincsenek kizárva. Ugyanis ismeretes, hogy a bír. kancellár még augusztus 25-én kijelentette az itteni angol nagykövet előtt, hogy ő a lengyel kérdés elintézése után egy nagyvonalú és az összes kérdéseket felölelő j avaslattal fog előállni (lásd. Weissbuch 13. oldalát

7

2). A németek remélik tehát, hogy a nagy háború tekintetében az utolsó szó nem esett még. Erre vall a németek magatartása a nyugati arcvonalon is és ezt tartalmazza más szavakkal Göring tábornagy szeptember 9-én tartott nagy beszéde, amelyben úgy nyilatkozik, mintha a nyugati hatalmakkal a háború tulajdonképpen még nem vette volna kezdetét. Benyomásom erre vonatkozólag különben az, hogy ezen az arcvonalon a németek minden kezdeményezéstől tartózkodni óhajtanak. Egyrészt talán azért, hogy időt nyerjenek a lengyel hadszintérre, másrészt, hogy a fentemlített kialakulási lehetőséget ne terheljék meg túlságosan. A magam részéről nem tartom túlságosan valószínűnek, hogy az angolok már mostan egy ily rendezésre kaphatók volnának. Tény azonban, hogy megbízható értesülésem szerint a Duce erősen foglalkozik e kérdés lehetőségével és amint ma egy jól tájékozott diplomata-forrásból értesülök, a franciák is már ilyen irányban vették volna fel az érintkezést a Dúcéval. A nyugati neutrális államok pedig határozottan ilyen irányban tevékenykednek. Különben az a tény, hogy az államok egész sora úgyszólván versengett abban, hogy ki jelenti ki előbb semlegességét, azt mutatja, hogy a háború ma tulajdonképen angol ügy. Es Anglia, miután tudja, hogy fegyverrel nem küzdheti le Németországot, a blokádnak a világháborúban bevált fegyveréhez fordul. Akkor azonban más volt a helyzet. Ma Németország nagy feltárolt készletekkel rendelkezik és a háború első pillanatától kezdve a legnagyobb takarékossággal gazdálkodik készleteivel. Összes termelési ágazatai és ipara lényegesen nagyobb teljesítménnyel dolgozik, mint 1914—1918 években és miután egész Középeurópa — beleértve a lengyel bánya- és iparvidéket is — a német szervezés kíméletlen keze alatt van, biztosra vehető, hogy innen többet termelnek, mint a világháborúban. De ezenkívül rendelkezésre állanak Németországnak az európai neutrális államok legnagyobb része, Olaszországgal együtt és bizonyos tekintetben, ill. fokozatosan a szovjetorosz 7

2 Lásd: AdtAPol. Serie D. Bd. VII. 265. sz. iratot. 512