Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - III. Az angol—francia—szovjet tárgyalások és a német—angol kiegyezési kísérletek; a danzigi kérdés; magyar—román és magyar—jugoszláv viszony; a magyar kormány álláspontja német—lengyel háború esetére (1939. június 10—augusztus 10.)
282. A LONDONI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK London, 1939. július 31. 84/pol. — 1939. Titkos Mint azt Nagyméltóságodnak táviratilag jelentettem 11 0 a romániai magyarság helyzetére vonatkozó adatok beérkezte után azonnal felkerestem a Foreign Office politikai osztályának vezetőjét, ki jelenleg Cadogan vezértitkár távollétében egyszersmint Lord Halifax helyetteseként is működik és utalással a tárgybavágó megelőző lépésemre 11 1, átadtam neki a kérdéses anyagot. Egyben utasításszerűen hangsúlyoztam, hogy lépésem célja csupán barátságos tájékoztatás. 11 2 Ez alkalommal újból kiemeltem, hogy értesüléseink szerint a román kormány a neki nyújtott angol garancia megadása óta feltűnően elzárkózott minden részünkről megkísérelt egyezkedési kísérlet elől és a határon túl élő magyarság azóta még fokozottabb üldöztetéseknek és sanyargatásoknak van kitéve. Rámutattam ezzel kapcsolatban arra, hogy a románok, nyilván félremagyarázva az angol biztosíték lényegét, azt nem mint az általános béke eszközét fogják fel, hanem csak még növelik azokat a súrlódási felületeket, melyek közöttünk nem a mi hibánkból, hanem a békeszerződésben gyökerező igazságtalanságok és oktalanságok következményeképen már amúgy is fennállottak és melyeknek méltányos és józan megváltoztatása nélkül a normális viszony kialakulása Középeurópában alig képzelhető el. Végül még rámutattam arra is, hogy a románok eme makacs és politikailag is igazán nem bölcs eljárása külpolitikai veszélyeket is rejt magában, melyek eliminálása közvetve Angliának is érdeke. Sargent úr fejtegetéseimre válaszolva első sorban is kifejtette, hogy a neki átadott anyagot, magyarázataim szemmeltartásával a Foreign Office illetékes referensei által tanulmányoztatni fogja. Ezek után a magyar—román kérdésről Sir Orme és közöttem hosszabb eszmecsere fejlődött ki, melyről összefoglalóan a következőket jelenthetem. Sargent úr ugyan elismerte, hogy a békeszerződéseknek voltak tévedései (főleg az Osztrák—Magyar Monarchia szétrombolása), hogy az összes legyőzöttek közül Magyarország vesztett a legtöbbet és azt is koncedálta, hogy az erdélyi magyarság helyzete súlyos volt, mert a románok részéről tényleg nem részesült valami jó elbánásban. Ami azonban, tette hozzá Sir Orme, ama híreket illeti, hogy a románok most különösen rosszul bánnának az erdélyi magyarsággal, úgy ő eme hírekkel szemben ama nézetének adott kifejezést, hogy ezen híreket a német agitáció nagyon is túlzott beállításban terjeszti a célból, hogy Magyarországon a románellenes hangulatot fokozza. Németország egyik politikai célja Középeurópában, folytatta Sir Orme, a kisebb államok egymásra uszítása, többek között azért, hogy ezzel meg11 0 Lásd e kötet 243. sz. iratát. 11 1 Lásd e kötet 191., és 192. sz. iratát. 11 2 Lásd e kötet 243. sz. irat 97. és 98. sz, jegyzetét. 393
