Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - III. Az angol—francia—szovjet tárgyalások és a német—angol kiegyezési kísérletek; a danzigi kérdés; magyar—román és magyar—jugoszláv viszony; a magyar kormány álláspontja német—lengyel háború esetére (1939. június 10—augusztus 10.)
Sumner Welles szavaiból az volt a benyomásom, hogy a bolgár miniszterelnök e tekintetben szondírozta az amerikai kormányt. Ha ebbeli feltevésem helyes, tígy ez a szófiai amerikai követ révén történhetett, mert bolgár kollégámtól, kivel igen jóban vagyok, úgy értesültem, hogy 10 nap óta nem volt a State Departmentben, kormányától nem kapott értesítést a berlini út eredményéről és nagy érdeklődéssel várja legközelebbi futárát. 8 6 Szomszédainkkal való viszonyunk iránt kérdezősködve, Sumner Welles abbeli reményének adott kifejezést, hogy Romániával szemben való tagadhatatlanul súlyos követeléseink esélyeit nem fogjuk elrontani egy kalanddal, mert bármely körülmények között hajtassék is az végre, a külvilág meg volna győződve, hogy a németek általunk kapartatják ki a gesztenyét maguk számára és ennek folytán azoknak „willing vagy unwilling" eszközeinek tekintetnénk és osztanók azoknak végleges sorsát. Ezt annál sajnálatosabbnak tartaná, mert Magyarország vindikációit Romániával szemben nemcsak, hogy igazságosaknak kell elismerni, hanem azoknak honorálása nélkül egy tartós európai békét el sém lehet képzelni. Ez volna egy általános rendezésnek egyik fő programpontja, minek azonban előfeltétele, hogy a kérdés tárgyilagos megítélésén ne prejudikáljunk egy önhatalmú lépéssel, melynél bármi legyen is a provokáció, nem fogjuk lemoshatni az „agresseur" bélyegét és elkerülni azt a benyomást, hogy Németország unszolására vagy jóváhagyásával, annak érdekében cselekedtünk. Tekintettel a beszélgetés tárgyának fontosságára, legyen szabad szokásomtól eltérőleg ez esetben az általam mondottakról is behatóan beszámolni. Nem mulasztottam el Sumner Wellest megnyugtatni, hogy a magyar kormány kalandokra nem hajlandó és józanságát minden alkalommal következetesen bebizonyította, amit ő is számos esetben elismert. A magyar kormány nem mehetett tovább Romániával szemben való békés szándékainak dokumentálásában, mint ahogy azt Nagyméltóságod ismeretes kijelentéseiben tette, hogy azonban a nagyhatalmak garanciái Romániának annyira fejébe szálltak, hogy még egy kisebbségi szerződés megkötése elől is elég ridegen elzárkózott és szuverénitásának derogál még az is, ami nem derogált Német- és Lengyelországnak kisebbségi szerződésük megkötése idején. Elmondottam, hogy Magyarországon mennyire lesújtó hatást tett <a Romániának adott angol garanciának híre. Erre tette Welles kijelentését, melyről már volt szerencsém Nagyméltóságodnak jelenteni 8 7 és szavainak nagyobb súlyt adott az a tény, hogy a garanciáról bolgár kollégámmal szemben a State Departmentben szakasztottan ugyanolyan interpretációt adtak. Nem mulasztottam el Sumner Welles-szel szemben megjegyezni, hogy elvégre Erdély annektálása előtt sem kételkedett senki a régi Románia függetlenségében. Sumner Welles ezt bólintással vette tudomásul és megjegyezte, hogy még a határgarancia kérdésében is csak agressió elleni védelemről lehet szó, nem pedig egy békés rendezés kizárásáról. 8 6 A bolgár miniszterelnök 1939. július 7-i berlini tárgyalásairól készített feljegyzést lásd: AdtAPol. Serie D. Bd. VI. 617, 618. sz. iratot. 8 7 Az ezzel kapcsolatos jelentést nem találtuk a külügyminisztérium iratai között. 376
