Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - II. Hitler április 28-i beszéde; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini útja; a német—olasz szövetségi szerződés; a német—lengyel viszony és Magyarország (1939. április 28—június 10.)
183. A KÜLÜGYMINISZTER SZÁMJELTÁVIRATA A BERLINI MAGYAR KÖVETNEK 102. szám Budapest, 1939. május 17. 15 ó. 30. 5762. Titkos Válasz 155. és 156. szjeltáviratára: 8 5 Soproni választási beszédemben számolnom kellett közvéleménnyel, melynek tradicionális lengyelbarátsága nem titok. Ezt jelenlévő D. N. B. tudósító is megállapíthatta. Pester Lloyd cikkében a túlzott beállításon kívül kivetni valót nem látok, mert hiszen tudomásom szerint Németországban legfelsőbb helynek is az a véleménye, hogy amennyiben Pilsudszky élne vagy az ő politikája maradéktalanul érvényesülne, úgy a mai feszültség elkerülhető lett volna. 8 6 Csáky Küm, pol. 1939—17/7—2660. Fogalmazvány. 152. A PÁRIZSI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Párizs, 1939. május 17. 45/pol. Szigorúan bizalmas Az olasz—német katonai paktum megkötésének híre itt nem keltett volna különösebb benyomást, ha közvetlenül azelőtt nem keringtek volna olyan hírek, hogy Olaszország és Anglia között bizalmas tárgyalások folynának egy olasz meditációról a danzigi kérdésben. Azért a milánói kommüniké 8 7 itt bizonyos csalódást váltott ki, mert eloszlatta azt a reményt, hogy Olaszország esetleg mégis hajlandó volna Németországra, legalábbis a lengyel viszonylatban, bizonyos pressziót gyakorolni. Érdemileg a paktum létrejötte ellenben annyiban nem keltett nagyobb impressziót, mert itt mindenki azt hitte, hogy már régóta léteznek messzemenő katonai megállapodások a két tengelyhatalom között. 8 5 Lásd e kötet 148. és 149. sz. iratát. 8 6 Az irat felső jobb sarkában piros ironnal írt szöveg: „Választervezet". Bal alsó sarkában: „Vörnle követ úr látta." 8 7 A Ribbentrop és Ciano 1939. május 6-i és 7-i milánói tárgyalásairól, amelyen a német — olasz szövetségi szerződést vitatták meg — kommünikét bocsátottak ki. A kommüniké szövegét lásd: AdtAPol. Serie D. Bd. VI. 341. sz. irat 10. sz. jegyzete. 264
