Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - II. Hitler április 28-i beszéde; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini útja; a német—olasz szövetségi szerződés; a német—lengyel viszony és Magyarország (1939. április 28—június 10.)
kielégítettetnek, ligy az ő nézete szerint (már amennyire a jelenlegi német régime-ben egy nagykövet egyáltalában tudhatja mi készül!) Németország elérte összes maga elé kitűzött céljait. Dirksen úr szerint Anglia bekerítési politikája igen ügyetlen volt, mert ezzel a nyílt akcióval oly helyzetet teremtett, melyben egy erős és tekintélyre is adó nagyhatalom nem kezdeményezhet megegyezéseket, mivel ezt az ellentábor okvetlen gyengeség jelének fogná fel és használná is ki. 0 személyileg ugyan meg van arról győződve, hogy Chamberlain úr és az angol közvélemény zöme csak a legvégső esetben fog egy háborúba belemenni, azonban azt is kénytelen volt most már látni, hogy az angolok most már teljesen el vannak erre szánva és minden erejükkel, úgy külmint belpolitikailag felkészülnek egy háború lehetőségére. A különbséget az elmúlt őszi válság alatti kapkodás és félelem és a mostani komoly készülődés és elszántság között ő is jól látja. Kérdésemre, hogy vájjon ezt Berlinben is tudják-e, a nagykövet azt felelte, hogy ő úgy tudja, hogy igen. Mindenesetre ő ma meg van arról győződve, hogy angol részről nem lehet bluff-ről, vagy intimidációról beszélni, de mégis reméli, hogy dacára a nagyon elmérgesített légkörnek és sok helyt felhalmozott ágyúanyagnak, a kirobbanás elkerülhető lesz. Ami a Németország által több szomszédos államnak felajánlott garanciákat illeti, 6 7 úgy a nagykövet tudomása szerint a skandináv államok közül Svédország és Norvégia inkább elutasító, Finnország és Dánia pedig elfogadó álláspontot foglalnak el. Kérdésemre, hogy vájjon a balkán államoknak is tétetett-e német részről hasonló ajánlat, Herr von Dirksen azt felete, hogy tudomása szerint eddig nem, de különben is Görögország a neki olasz részről adott igen világos biztosítékok által magát megnyugtatva érezheti. Az angol—francia—török megegyezést illetőleg a nagykövet felfogása szerint az elsősorban Olaszország ellen irányul. A Szovjettel való tárgyalások elhúzódása világos jele annak, hogy Oroszország nem hajlandó magát egyoldalúlag az angol csoport által kihasználtatni, de Dirksen úr mégis azt hiszi, hogy valamilyen angol—szovjet megegyezés létre fog jönni, mert erre Angliának már prestige okokból is szüksége van. A Vatikán közvetítő kísérletére a nagykövet azt mondotta, hogy az kifogástalan és tapintatos formákban történt, de amint hallja, nem bizonyult járható útnak. A nagykövet ama reményének adott végül még kifejezést, hogyha az Anglia által kezdeményezett „bekerítési" akció majd lezárid, talán be fog állni egy olyan nyugalmi helyzet, melyből lia a sajtó is abbahagyja németellenes támadásait, idővel kialakulhat egy olyan légkör, amely a közeledésnek valamilyen formáját lehetővé fogja tenni. Jelenleg azonban erre sajnos semmi kilátás nincsen, bár ő meg van győződve Chamberlain úr békevágyáról és közeledési készségéről. Herr von Dirksen-nel kétízben is folytatott hosszú beszélgetéseimből azt a határozott benyomást nyertem, hogy az Anglia által kezdeményezett 6 7 1939. április 28-án Ribbentrop közölte a skandináv országok és a balti országok követeivel, valamint Finnország követével, hogy Németország elvileg kész megnemtámadási szerződést kötni kormányaikkal. Lásd: AdtAPol. Serie D. Bd. YI. 284. sz. iratot. 25
