Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - II. Hitler április 28-i beszéde; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini útja; a német—olasz szövetségi szerződés; a német—lengyel viszony és Magyarország (1939. április 28—június 10.)

reményüket fejezték ki, liogy lehetséges lesz a magyar—jugoszláv viszonyt megjavítani s a magyar—román viszonyt normalizálni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoztam, hogy Berlin természetesnek tartja a hagyományos magyar—lengyel viszony ápolását. E kérdés megvitatása céljából felolvastam előtte Nagyméltóságod legutóbbi beszédének erre vonatkozó szakaszát is.

4

2 Az általános európai helyzetről beszélve kifejtettem, hogy a birodalmi kancellár nem kíván háborút, de természetesen felkészül minden eshetőségre, ha a bekerítési politika, a „garanciák hypertrophiája" tovább tartana. Reámutattam arra is, hogy provokációk esetén az ellentábornak komoly következményekkel kell számolnia. A lengyel—német viszonyt igen óvatosan érintettem, szükségesnek láttam azonban — a Moltke úrtól hallottak alapján — rámutatni arra, hogy a német közvélemény a Hitler-féle ajánlatot túlságosan is bőkezűnek tartja. Felemlítettem továbbá az egyes lengyelországi városokban megnyilvánuló németellenes hangulatot, amelynek illusztrálására felhoztam, hogy híreim szerint Posenben egy Hitler-bábut is elégettek volna. Szembek gróf ezt azzal ütötte el, hogy 1933-ban napirenden voltak ilyen és hasonló természetű manifesztációk. E témát tovább folytatva — megfelelő formában — azt is értésére adtam az államtitkárnak, hogy Németországban egy igen erős irányzat áll szemben Hitler békés politikájával. Szembek gróf efelől teljesen informálva volt. Szerinte Ribbentrop, Himmler, Rosenberg és Hess képviselik ezt az irányzatot. Göring másként gondolkozik s a helyzetet jobban ítéli meg, de sajnos őt meglehetősen háttérbe szorították. Beszélgetésünk további folyamán a magyar—lengyel viszonylatban legújabban mutatkozó sajnálatos jelenségekre hívtam fel a külügyi államtitkár figyelmét. Megjegyzem, hogy a fentiekben összefoglalt fejtegetéseimet főleg ebből a szempontból csoportosítottam és állítottam be, mint ahogy látogatásomnak is az volt a tulajdonképpeni célja, hogy a lengyel külügyminisztériumot tévedései felől felvilágosítsam s egyben éreztessem, hogy a lengyel sajtó magatartása Magyarországon minden bizonnyal igen rossz benyomást fog kelteni. Hasonló értelemben beszéltem Sosnkowski tábornokkal és több lengyel parlamenti tényezővel is. A sajtó képviselőit esetenkint ugyancsak figyelmeztettem botlásaikra. Egybevetve a hivatalos és nemhivatalos lengyel tényezők különböző reflexióit, a sajtó magatartását, valamint az itteni közhangulatot, nem tudok teljesen elzárkózni azon feltevés elől, hogy a budapesti lengyel követ

43 — talán nem mindig autentikus hírforrásokból merítve — helytelenül ítéli meg a magyarországi helyzetet és kormányát tévesen informálja. 4

2 Csáky külügyminiszter 1939. május 3-i külügyi bizottsági expozéjában számolt be a miniszterelnökkel együtt Berlinben folytatott tárgyalásairól. A magyar—lengyel viszonnyal kapcsolatban a következőket jelentette ki: „Abból az elvből kiindulva, hogy a tengelyhatalmaknak elsőrendű érdekük az erős Magyarország a Dunamedencében, természetesnek tartják, hogy ápoljuk lengyel szomszédunkkal a hagyományos, két nép őszinte rokonszenvére felépített barátságot." 4

3 Orlowski, Leon 236