Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - II. Hitler április 28-i beszéde; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini útja; a német—olasz szövetségi szerződés; a német—lengyel viszony és Magyarország (1939. április 28—június 10.)

értéssel vannak Jugoszlávia helyzetével és kívánságaival szemben. Meggyőződött arról is, hogy úgy az olasz, mint a német kormány is szívesen üdvözlik a Magyarországhoz való közeledés gondolatát, melynek ő személy szerint már régtől fogva híve volt. Azok a kísérletek, melyek ebben az irányban a múltban történtek időelőttiek voltak és ezért minden jóakarat dacára nem vezethettek konkrét eredményhez. Ma azonban, mint azt a velencei kommüniké is jelezte, nyitva áll az út Budapest és Belgrád között és így reméli, hogy sikerülni fog a közeledés gondolatának kézzelfogható formát adni. Ismeretes, hogy eddig Románia képezte ennek a közeledésnek legfőbb akadályát, azt hiszi azonban, hogy Ciano grófnak sikerülnie fog Gafeneu külügyminiszterrel megértetnie, hogy a magyar—jugoszláv közeledés nemcsak nem irányul Románia ellen, hanem utóbbinak csak haszna lehet abból, ha jugoszláv barátja és szövetségese közös szomszédjukkal, Magyarországgal közelebbi viszonyba kerül.

1

4 Ciano grófnak volt is ezzel kapcsolatban egy formulája, melyről reméli, hogy a román külügyminisztert teljesen meg fogja nyugtatni. (Cincar Markovié valószínűleg arra a Nagyméltóságod által velem táviratilag közölt formulára gondolt, mely szerint a jugoszláv—magyar megegyezés nem érintené Jugoszlávia előzőleg vállalt kötelezettségeit.)

15 Gafeneu -— folytatta a jugoszláv külügyminiszter — valószínűleg pénteken, folyó hó 5-én Belgrádba fog jönni egy napi tartózkodásra. Távozása után magához fog kéretni és reméli, hogy akkor már módjában lesz olyan közléseket tenni, melyek alkalmasak lesznek a magyar—jugoszláv megegyezés ügyét komoly lépéssel előre vinni. Az volt a benyomásom, hogy Cincar Markovié úr olyan őszintén és olyan határozottan beszélt velem a közeledés kérdéséről, mint ezt eddig soha nem tette. „A Politiká"-ban megjelent és láthatólag inspirált cikknek Magyarországot érintő része, melyet mellékelten van szerencsém felterjeszteni

1

6 szintén ebben a hangnemben van tartva, úgy hogy mindent egybevetve azt lehet mondani, hogy a Róma—berlini út úgy látszik megérlelte a jugoszlávokban azt az elhatározást, hogy velünk most már tényleg megegyezésre kell jutniok. Hogy az utolsó percben nem fog-e valami váratlan nehézség felmerülni, azt az itteni viszonyok ismeretében, biztosan állítani azért természetesen nem lehet. Bessenyey rendk. követ és megh. miniszter Küm. pol. 1939—16/7—200. (2472) Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték : M. E., vkf., valamint a berlini és római követségeknek. 1

4 Gafeneu és Ciano római megbeszéléseiről lásd: „Ciano naplója 1939—1943." 1939. április 30. 1

5 Ez az elképzelés eredetileg Cianótól származik. Lásd a 99. sz. iratot. 1

6 A mellékletet nem közöljük. (Küm. pol. 1939—16/7— 2472) 216