Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

kell kirajzolódnia. Általában elmondható, hogy a sajtó szokatlanul kellemes hangnemben foglalkozott a magyar államférfiak római útjával és annak eredményeivel, noha tagadhatatlan, hogy abban a felső sugalmazás is bizonyos szerepet játszott. Bessenyey s.k. m. kir. követ Küm. pol. 1939—16/7—2338. Sokszorosított másolat. 102. A BELGRÁDI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Belgrád, 1939. április 26. 96/pol. — 1939. Szigorúan bizalmas Hivatkozással f. év. 92/pol. 1939 számú jelentésre. Tekintettel arra, hogy a jugoszláv külügyminiszter egy nappal Velencéből való hazatérése után már tovább utazott Berlinbe, nem is próbáltam vele érintkezésbe lépni és csak Smiljanic miniszterhelyettesnél érdeklődtem miniszterének velencei látogatása alkalmával szerzett benyomásai felől. Smiljanic azt válaszolta, hogy épen úgy mint Nagyméltóságod, CincarMarkovic úr is azzal a határozott benyomással tért vissza Olaszországból, hogy a béke felülkerekedőben van és hogy a háború legalább egyelőre elkerülhető lesz. Ami Magyarországot illeti, a helyzetet legjobban a kommüniké jellemzi, melynek szavai szerint a hasznos megértés útja nyitva áll Budapest és Belgrád között. Hogy melyik fél ragadja meg a kezdeményezést, továbbá, hogy a szóbanforgó együttműködésnek milyen konkrét tartalom adható, azt Smiljanic szerint már a közeli jövő fogja megmutatni. Ezzel a kérdéssel érdemben a jugoszláv külügyminiszter berlin útjáról való visszatérése után fognak foglalkozni, két pontra azonban már most fel kívánja hívni a figyelmemet. Az egyik pont Romániára vonatkozik, mely államhoz őket, mint ismeretes, politikai szerződések, továbbá szoros dinasztikus és gazdasági kapcsolatok fűzik. A román kérdés, Smiljanic szerint Velencében is szóba került és ott az a meggyőződés alakult ki, hogy mint az a bolgár-jugoszláv szerződés megkötése alkalmával is történt, kölcsönös jóakarattal sikerülni fog egy olyan fogalmazást találni, mely a magyar—jugoszláv jóviszony további fejlődését biztosítani alkalmas és amellett összeegyeztethető a Romániával szemben fennálló kötelezettségekkel. A másik kérdés, melyet felvetni kíván és amely természeténél fogva nem képezte Velencében megbeszélés tárgyát, a következő: Magyarország végérvényesen lekötötte-e magát a Berlin — Róma tengely mellé és háború 198