Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

130. A VARSÓI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Varsó, 1939. április 25. 121/poI. — 1939. Szigorúan bizalmas Az utolsó hetek folyamán előterjesztett távirataimban és jelentéseimben igyekeztem hű és részletekben is megrajzolt képet adni a lengyel hivatalos köröknek az általános európai helyzetre, a német—lengyel és magyar—lengyel viszonyra vonatkozó felfogásáról, valamint a lengyelországi közhangulatról. Tekintettel a pillanat fontosságára az alábbiakban bátor leszek mintegy keresztmetszetét adni mindannak, amit a lengyel külügyminisztérium vezető tényezőivel fennálló szoros kontaktus, bizalmas források s a közhangulat gondos megfigyelése révén megállapítani módomban volt. I. Az általános politikai helyzetet, tekintet nélkül a társadalmi állásra vagy foglalkozásra, Lengyelországban mindenki egyformán ítéli meg. Ezen valóban közfelfogás szerint a háborút talán el lehet odázni, de hosszabb időre kitolni nem. Hitler nem fogja politikai programját feladni. Ez talán nem is egészen tőle függ. Elhatározására determinálólag hathatnak egyfelől a nemzeti szocialista párt lelki beállítottsága és titkos hajtóerői, másfelől a gazdasági helyzet. A rezsim nem fújhat takarodót és az általa mesterségesen kitenyésztett társadalmi és gazdasági rendszer is csak újabb sikerek és erőforrások biztosításával tartható fenn. Németország legelső agresszív fellépése — bármely állam ellen irányuljon is, ha az ellenállást fejt ki, a hatalmak közös akcióját fogja kiváltani. Az, hogy egy konfliktust, amelyet Németország, illetve a tengely idéz elő, lokalizálni lehessen, az adott helyzetben teljesen kizártnak vehető. Az újabb világháborúban Németország feltétlenül alól fog maradni. A tengely katonai fölénye már ma sem áll fenn. A további evolúció csak súlyosbíthatja a helyzetet. Lehet, hogy a németek kezdeti sikereket fognak elérni s a végleges döntés sokáig fog magára váratni, de az Egyesült Államok kimeríthetetlen nyersanyag és energia forrásai hozzá fogják segíteni a Németország elleni koalíciót a nagy háború sikeres befejezéséhez. Egy erős chocot a mai Németország hosszabb ideig azért sem állhat ki, mert ismeretes, hogy a barnára festett német nép nem áll törhetetlenül és egységesen a rezsim mellett. Elég a mintegy 6 milliót kitevő német kommunistára gondolni. De a rezsimnek más, a németség soraiba tartozó ellenzékkel is kell számolnia. A birodalomba bekebelezett csehek milliói nem jelentenek erőgyarapodást —- de inkább számbavehető handicap-nek minősíthetők. Az olasz nép széles rétegei egyáltalán nem lelkesednek a németekért. Japánra a németek nem számíthatnak teljes biztonsággal. A tokiói nyilatkozatokból Berlin nem sok kilátást meríthet. A konjunktúra a jelen pillanatban kedvező a Németországgal szemben álló hatalmak szempontjából. Ezért megfontolást igényel, hogy nem kellene-e azt kihasználni. — 194