Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

2.) Hogy melyek a tengely gyenge pontjai és hogy Olaszország ebben diplomáciailag egy erőtényezőt jelent, mert Rómán keresztül küJönböző okokból könnyebb a kis és középállamok sokaságát a tengelyhez kapcsolni, mint Berlinen keresztül. Ebből azonban természetszerűleg Berlin is kiveszi a maga haszonrészesedését. 3.) Olaszországnak elsőrangú érdeke az erős Magyarország és Magyarországnak majdnem életfeltétele az erős Olaszország. 4.) A tengelyen belül is szükség van egy egyensúlyra, mert csak így lehet tartós. Az egyensúlyt csak úgy lehet biztosítani, ha a tengelyhez minél több megbízható kis vagy középállam csatlakozik. Hiszen világos, hogy az adott eiőviszonyokból kifolyólag ezek csatlakozása elsősorban Olaszországot fogja erősíteni. (Itt Mussolininak feltettem a kérdést, hogy Románia esetleges közeledésének nem az volna-e az ára, hogy területi séithetetlenségét garantálják. Amire azt válaszolta Mussolini, hogy Olaszország.részéről ez a veszély nem fenyeget.) 5.) A tengelypolitika az egyetlen lehetséges politika a mai viszonyok között. Annak megingása nemcsak Berlin és Róma jelenlegi pozícióját veszélyeztetné, hanem kaosszal fenyegetné egész Közép-Európát, sőt talán egész Európát. 6.) Románia izolálására fogunk törekedni anélkül, hogy Németország karjaiba hajtanánk, amiből kifolyólag, 7.) a legjobb viszonyra törekszünk Jugoszláviával, amelyet egyelőre közös érdekből jelenlegi határai között óhajtunk fenntartani. 8.) Németország felé kapcsolatainkat ápolni fogjuk, amely követelményhez tartozik az, hogy Szlovákiával szemben a legnagyobb türelmet és óvatosságot gyakoroljuk. 9.) Komoly célja mindkét államnak a béke fenntartására mindent elkövetni. A háború egyikünknek sem érdeke és nem áll az a tétel, hogy az idő a tengelvhatalrnak és barátai ellen dolgozik. Í0.) Igyekezni fogunk a gazdasági kapcsolatokat Olaszországgal újból kimélyíteni, aminek részletes megbeszélésére Kunder kereskedelemügyi miniszter 30.-án Rómába utazik. Végezetül még csak azt kívánom feljegyezni, hogy Mussolini különösen alá akarván húzni barátsága értékének súlyát és megbízhatóságát, minden à propos nélkül elmondotta nekünk azokat az indítóokokat, amelyek folytán Ausztria bekebelezéséhez hozzájárult. De ezen túlmenőleg visszapillantást vetett a világháborúra is és annak előrebocsájtásával, hogy ő ugyan nem hiszi, hogy Olaszország 1914-ben máskép is viselkedhetett volna, mint ahogy viselkedett, mégis nagyon súlyosan elítéli azt a magatartást, hogy míg 1914-ben az olasz vezérkari főnök Berlinben tárgyalt a német vezérkarral, a középhatalmak és Olaszország közötti fegyveres együttműködésről, addig az olasz külügyminiszternek már fiókjában volt a Prinetti—

Barrèse-féle egyezmény amely Olaszországot az entente-hatalmak mellett kötötte le. ő — mondotta — soha ilyenre képes nem volna, mert ha egyszer valaki mellé nyilatkozott, akkor az számíthat az ő adott szavára, még lia annak betartása a legsúlyosabb következményeket is vonná maga után az olasz nép életében. Csáky s.k. 185