Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

állnak, amiről az olasz kormány feje és ő, Ciano gróf is meggyőződött és hogy az olasz kormány szívesen látná, ha a magyar—jugoszláv közeledés minél gyorsabb ütemben és minél nagyobb mérvben történnék meg. Ebben a formulában meg is állapodtunk. A beszélgetés során úgy Mussolini, mint Ciano gróf kiemelték, hogy a jugoszlávok bár nem éppen örültek Albánia bekebelezésének, kifogástalan magatartást tanúsítottak. Ha azonban a jugoszlávok viselkedése Olaszországgal szemben megváltoznék, akkor Jugoszláviának mint egységes államnak, el kell tűnnie a föld színéről. Általában több ízben nyertem azt a benyomást, hogy az olaszok ugyan szeretnék a mai Jugoszláviát fenntartani, de komolyan számolnak , az eshetőséggel, hogy az valamelyes okból lehetetlenné válik, vagy hogy Jugoszlávia a tengely szempontjából megbízhatatlanná lesz és akkor alkotórészeire szeretnék bontani. Határozott felosztási programjuk nincs, de a körvonalakat már átgondolták. Megkérdeztem azt is, vajon a Német Birodalom szintén számol-e Jugoszlávia felosztásának lehetőségével, mire Mussolini Gőring tárgybavágó néhány nap előtti nyilatkozatára hivatkozva, igenlőleg válaszolt. Jugoszlávia belső, külső katonai és gazdasági helyzetével, az egyes államokhoz fűződő viszonyával rendkívül behatóan foglalkoztunk, de végül nem tértünk el attól az állásponttól, hogy úgy Magyarországnak, mint Olaszországnak elsőrangú érdeke, hogy ez az állam lehetőleg tel quel fennmaradjon. Velencében — mondotta Mussolini — az olasz kormány minden erejével azon lesz, hogy a jugoszlávokat az antikomintern paktumba beleszorítsa. Későbbi fejlődés folyamán, ha Olaszország, Németország és Japán között katonai egyezmény jönne létre, akkor azt reméli Mussolini, hogy sikerülne minden félreértés lehetőségét elkerülve, Magyarországot és Jugoszláviát a tengelyhez katonailag is hozzákapcsolni olyan értelemben, hogy Jugoszlávia és Magyarország is külön-külön kinyilatkoztatná, hogy a tengely által kiépített védelmi rendszerhez csatlakozik. Ezáltal — mondotta Mussolini — a magyar politikának egy másik célja is eléretnék, azaz Románia izolálása. Románia. Áttérve Romániára, kérdésemre az olasz kormányelnök újból megerősítette azt a régi nyilatkozatát, hogy akárhogy is futnak a románok Róma után, az olasz kormány semmiféle egyezményt sem fog Romániával kötni Magyarország nélkül, sőt anélkül, hogy Magyarország Rómát egy ilyen egyezmény megkötésére egyenesen fel ne szólítaná. Olaszországnak — mondotta Mussolini — teljesen mindegy, hogy Romániával mit csinálunk, abszolút szabad kezet engednék, de úgy véli, kötelessége felhívni a figyelmünket arra, hogy Romániát, ha túl hirtelen és túlerősen szorongatjuk, teljesen Németország karjaiba kergetjük. A német—román gazdasági egyezményt igen nagy horderejűnek és Romániára nézve rendkívül súlyosnak jellemezte. Koloniális szerződésre emlékeztet — mondotta az olasz kormányelnök. 180