Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)
a katonai helyzetet ma igen kedvezőnek ítéli meg egy Németországgal való konfliktus esetére. A franciák nevezetesen úgy informálták Varsót, hogy Belgiummal a közös, aktív katonai fellépés tekintetében megegyeztek s ehhez képest a nyugati hatalmak territoriális hadereje Belgium felöl karolná át Németországot, az angol flotta pedig, a balti államok irányában operálva, Németországot kelet felől is veszélyeztethetnék. A lengyel katonai körök véleménye szerint egy angol—olasz közeledés, amelyet nem tartanak kizártnak — jelentékenyen fokozná egy Németország elleni háború esélyeit. Ezt a feltevést csak az gyöngíti, hogy a francia—olasz ellentétek kiegyenlítésére ma még kevés a kilátás. A fentiekben röviden összefoglalt bizalmas tájékoztatásból, amelyet tel-quel terjesztek Nagyméltóságod elé, az mindenesetre kitűnik, hogy a francia diplomácia minden erejéből arra törekszik, hogy Lengyelországot, amelyre a német fait accomplik egyébként is nagyon nyugtalanítólag hatottak, teljesen a nyugati hatalmak vágányára állítsa át. Hogy ennek az akciónak a hatása nem maradt teljesen hatástalan, azt a Wíerzbowában is észlelhettem, ahol nem titkolták előttem azon felfogásukat, hogy „Németország egy második 1918. felé halad". Varsói szemszögből nézve, a német érdekeknek az felelne meg, ha a francia manővereket megfelelően ellensúlyozva igyekeznék Lengyelországgal az 1934. évi megállapodás szellemében a konverzációkat újból felvenni — és legalább ideig-óriáig a német—lengyel ellentéteket áthidalni. A „helyzet őszinte megbeszélésével", amit március 28.-án a lengyel külügyminiszter londoni látogatása előtt és a nyugati hatalmak itteni machinációinak ismeretében Moltke úrnak javasoltam, 10 4 esetleg meg lehetett volna könnyíteni Beck úr helyzetét — a lengyel ellentáborral szemben, amelyet értesüléseim szerint a tábornagy és a katonai körök inspirálnak s ehhez képest a londoni megállapodás is esetleg kevésbbé konkrét formában jött volna létre. Ma már a helyzet nehezebb. De Berlinnek talán még mindig módjában állana a, bár csökkentett mértékben fennálló lehetőségeket kihasználni. Sajnos, minden német dipomáciai akció ma azzal a handicap-el találkozik, hogy a német Ígéretekben ma már senki sem bízik s így Németország részéről csak valamely nagyon kézzelfogható biztosíték számíthatna eredményre. Hory rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Küm. pol. 1939—17/25—1600. (2122) Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték : M. E., vkf., valamint a londoni, párizsi, berlini, római, bukaresti és belgrádi követségeknek. I 10 4 Lásd e kötet 39. sz. iratát. 173
