Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

érzékében és abban, hogy az olaszok rnajd a kellő pillanatban mégis azt fogják tenni, amit érdekük megkíván. Midőn afelől érdeklődtem Mr. Ingramnál, hogy milyen stádiumban vannak azok a tárgyalások, amelyeket az angol kormány diplomáciai úton a többi érdekelt hatalmakkal a „Békefront" megalakítása céljából folytat, Ingram azt felelte, hogy Anglia ebben a kérdésben rendszeres lassúsággal és óvatossággal halad a kitűzött cél felé. Az angol, francia kormányok által Lengyelországnak adott segélynyújtási kötelezettséggel sietni kellett, mert az angol kormány aggasztó híreket kapott a németeknek Lengyelország ellen előkészített támadása felől, de most azt hiszi, hogy ezzel az első lépéssel ez a veszély egyelőre el van hárítva. Anglia most tovább fáradozik egy minél számosabb államból álló koalíció létrehozásán melynek nincsen Németország ellen támadó célja, de amely absolut elszántsággal el van határozva arra, hogy mindennemű és bármely ürügy alatt tervezett német hatalmi terjeszkedést megakadályozzon, lia kell fegyverrel is. Az angol békepolitika — folytatta Mr. Ingram — el van temetve, mi nem akarjuk Németországot bántani, de viszont nem fogjuk eltűrni hogy a németek mindenféle kifogással mint pl. a német élettér és hasor.ló ürügyek, minden három vagy hat hónapban újabb rablóhadjáratokat indítsanak valamely olyan szomszédjuk ellen melynek hadianyagát, aranyát vagy természeti kincseit megkívánták. — Ami Magyarország helyzetét illeti úgy Ingram úr azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy ő túlságosan nagyra tartja a magyar nemzet és a Kormányzó hazaszeretetét és ősi alkotmányos függetlenségéhez való ragaszkodást, mintsem hogy el tudja képzelni azt hogy a németeknek teljesen behódoljunk. Mi angolok, mondotta, jól tudjuk hogy a magyarok egy úri nemzet és hogy minden politikai szükségesség mellett is a magyar sohasem lesz önként rabszolgája senkinek. Tudjuk fejezte be, hogy most a magyaroknak lavírozniok kell, ezt itt mindenki érti is, de épen úgy megvagyunk győződve arról hogy ha egyszer a helyzet oda fejlődnék hogy kényszerítve lennének színt vallani úgy magukat nem fogják eladni a németeknek. Ingram úr ezen jóleső nézetét minden egyéb megjegyzés nélkül köszönettel nyugtáztam. Fogadd kérlek őszinte tiszteletem kifejezését mellyel vagyok kész híved Barcza György Küm. res. pol. 1939—2—335/4 Eredeti tisztázat. 144 4