Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)
agressziót és kérdés, hogy vájjon ennek dacára nem táplálnak-e hasonló aggályokat. Lengyel információk szerint Olaszországban gyanakvólag tekintenek Berlin felé. A Németország hatalmas közép- és keleteurópai előretörése miatti aggályok feltehetőleg már korábban is jelentkeztek. Mussolininak, ha előbb nem, ma bizonyára észre kellett vennie, hogy Olaszország lassankint kiszorul Közép-Európából s hogy előbb-utóbb be kell érnie egy középtengeri hatalom szerepével, (lásd 1938. november 20-án kelt ...pol. számú jelentésemet), 4 3 ami mellett még nincsen teljesen kizárva, hogy Németország nem fog-e imperiumának a mare nostrumig való kiterjesztésére gondolni. A japán miniszterelnök azon nyilatkozata, hogy Japán nem csatlakozott sem a demokratikus, sem a totalitásos államokhoz s hogy viszonyának Nagybritanniával és Franciaországgal való rendezése bár nehéz, de megoldandó feladat — azt látszik bizonyítani, hogy a komintern ellenes hatalmak összefogása még nem jelenti azt, hogy a német politika általában számíthat Japán támogatására. Mindent egybevetve az az érzésem, hogy a német előretörés folytán az utolsó két hét folyamán jelentkezett általános reperkusszióval Berlin is számolni fog s nem fogja Lengyelországgal szemben a húrt a végsőkig megfeszíteni. Egy német—lengyel konfliktus ugyanis a mai konstelláció mellett általános konflagrációhoz vezetne, amikoris Németországnak sokkal több ellenféllel kellene számolnia, mint az őszi krízis idején, amikor egy általában elveszettnek ítélt ország egy aránylag kis részének etnográfiai alapon való bekebelezéséről volt szó. Fentiekkel kapcsolatban bátorkodom jelenteni, hogy amidőn a német nagykövettel folytatott beszélgetéseimben arra mutatok reá, hogy a lengyelek készek a legvégső konzekvenciákat is levonni, a Wierzbowát és lengyel barátaimat általában emlékeztetem arra, hogy a nyugati nagyhatalmak órák alatt placet-jüket adták a müncheni határozatokhoz s az utolsó fejlemények dacára még ma is csak a diplomáciai és gazdasági ellenrendszabályok felett elmélkednek. Midőn még Nagyméltóságod elnézését kérem, hogy elmélkedéseimben a részemre kijelölt határokat túlléptem, mély tisztelettel kérem, hogy a német—lengyel viszonyra vonatkozó információim alapján nagybecsű véleményéről tájékoztatni méltóztassék. Hory rendkívüli követ és meghat, miniszter Varsó, 1939. márc. 31-én. P. S. Fenti jelentésem lezárása után a helyettes külügyi államtitkárral folytatott mai beszélgetésem folyamán felvetettem a kérdést, hogy Németország valóban fellépett-e olyan kívánságokkal, amelyeket Lengyelország állami léte szempontjából veszélyesnek tarthatott. 4 3 E kötetben nem közöljük. (Küm. pol. 1938—3/4—4123) 117
