Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

Angliában a békevágy túlságosan nagy és erős arra, hogy egy nem közvetlen érdekből kifolyólag a kormány jelenlegi, katonailag még csak félig felkészült állapotban egy angol—német és bizonyára általános világháborút is provokáljon. Az angolok őszig is gyűlölték a német régimet, azóta ez a gyűlölet még Csak fokozódott és most valószínűleg el fogja szubjektív érni a fehér izzás fokát is, de emellett még mindig nagyobb súlyt helyeznek arra, hogy bár viszonylagos nyugalomban éljenek és néha nyugtalanul is aludjanak, mintsem magukat egy hosszú és véres világháború beláthatatlan következményeinek kitegyék. Az angolban két ember lakozik, az egyik romantikus és szubjektív, ez gyűlöli a németeket, a másik a hidegen számító és érdekeit mérlegelő üzletember, aki addig, amíg egyéni érdeke nem forog kockán, vár, de azért minden eshetőségre felkészül. A Berlinben Csehszlovákia elfoglalása és a müncheni megegyezésnek Hitler által való egyoldalú megszegése miatt átnyújtott angol—francia tiltakozás, csupán egy szükséges formaság volt, de ezen lépéstől az itteni kormány semmi eredményt sem várhatott, aminthogy annak nem is volt, a tiltakozás visszautasításán kívül, más hatása. Igen nagy feltűnést, egyenesen látható izgalmat és a helyzet kiélesedését váltotta azonban itt ki a németek által Romániának átnyújtott „gazdasági ultimátum". Tilea úr tagadhatatlan ügyességgel igen nagy hatást ért el azzal, hogy a Romániát fenyegető veszélyt itt, talán kissé túlzottan is, igen nagynak és imminensnek állította be. Ezen román lépés hatása már rendkívül nagy volt és felrázta az angolokat relatív nyugalmukból, mert számolniok kellett azzal, hogy a németek most már egész Délkelet-Európát elfoglalják. Ilyen légkörben ült össze szombaton, folyó hó 18-án a rendkívüli minisztertanács. Megbízható forrásból azt hallottam, hogy a minisztertanács afelett döntött, vájjon a németeknek Délkelet-Európában való várható előretörése esetében földrajzilag hol húzza meg azt a határvonalat, melynek elérésénél az angol—franciák és szövetségeseik azonnal fegyveres akcióba lépjenek. Az egyik terv szerint ez már Románia esetében, a másik terv szerint a Románia és Jugoszlávia feláldozásával Török és Görögország, esetleg Bulgária veszélyeztetése esetében állt volna be. A minisztertanács lefolyásáról természetesen nem lehetett pozitív értesüléseket kapni, de eléggé meg bízható forrásból (görög és dán követek) azt hallottam, hogy a kabinet katonai tagjai amellett voltak, hogy a németek minden további előrehatolása, azaz Románia elleni akciójának esetében lépjen közbe Anglia és Franciaország, míg néhány másik tárcaminiszter azon a nézeten volt, hogy Anglia katonailag teljesen készen lévén, ha lehet várja még be, amíg a német aspirációk a távolabbi balkáni területeket veszélyeztetik. Végül is, mint hallom és mint dr. Rácz a Magyar Távirati Iroda itteni tudósítója a Reuter Iroda főnökétől hallotta, a minisztertanács az első lehetőség mellett, azaz Románia megvédése mellett foglalt állást. A Reuter Iroda főnökének bizalmas szóbeli közlése szerint az angol minisztertanács „Romániát angol birodalmi érdeknek" jelentette ki és azt az álláspontot foglalta el, hogy román kőolaj források, de Anglia feketetengeri érdekei megvédésére is „will fight with the arms". — Folyó hó 20.-án még világosabban bontakozott ki az angol álláspont és immár nyilvánossá vált, hogy Anglia egy kilenchatalmi koalíció össze100