Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - II. A magyar—német és a magyar—csehszlovák ellentétek kiéleződése; Csáky külügyminiszter németországi látogatása; Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz (1938. december 1. —1939. február 28.) 199

helyezése,

4

3 de az is, hogy a mintegy 120 000 főt kitevő olzai lengyel felkelő csapat

4

4 is azt a pillanatot várta, hogy Magyarország oldalán akcióba léphessen. (Lásd 360, 363, és 367 számú számjeltávirataimat.

4

5) Az is átment a köztudatba, hogy Lengyelország harmadik tényező beavatkozása esetén katonailag is támogatta volna Magyarországot, amit különben is egész lengyel közvélemény követelt. Lengyel külügyminisztérium intervencióim folytán (lásd 492

4

6 és 499 számú

4

7 számjeltávirataimat) részben eltiltotta, részben független sajtó orgánumoknál eltanácsolta magyar külpolitikai vezetés kritizálását, ami azonban nem akadályozta meg egy nekünk kedvezőtlen hangulat kialakulását. Lengyel külügyminisztériumban (lásd 490 számú számjeltáviratomat)

48 biztosítottak a felől, hogy „lengyel nemzet őszinte magyarbarátságát nem lehet lelkekből kiirtani". Másfelől nem hallgathatom el, hogy a nehezen felépített és nagyon intensiv politikai együttműködés márcsak azért is szünetel, mert nincs módomban lengyel kormányt Magyarország jelenlegi politikai állásfoglalásáról, újabban eszközölt diplomáciai és egyéb tevékenységéről illetve konkrét politikai programmjáról tájékoztatni, amit gentlemen's agreement

4

9 alapján is elvártak. 4

3 A lengyel kormány a novemberi akció sikeres lebonyolítása, Románia fékentartása érdekében reguláris csapatokat vont össze a kárpátukrán — lengyel batáron. 4

4 E csapat a müncheni döntés előtt Szilézia területén romboló tevékenységet fejtett ki. 4

5 Az 1938. október 19-én kelt 360. sz. számjeltáviratban Hory varsói magyar követ közli a külügyminiszterrel, hogy az utolsó napokban tömegesen jelentkeztek a követségen a lengyel felkelő csapatokban való részvételre; közös ülést tartottak és írásban is felajánlották, hogy segítik a kárpátukrán területek visszaszerzését; ezt bejelentették a külügyminiszternek és a vezérkarnak. A jelentkezők közül sokan részt vettek a sziléziai akciókban és az Olzán túli harcban: mintegy 200 személyről van szó. Kiim. számjel. 1938 — bejövő — Varsó — 6639/360. Az 1938. október 19-én kelt 363. sz. számjeltáviratban Hory varsói magyar követ közli a külügyminiszterrel, hogy a 155. sz. számjeltávirati utasítást végrehajtotta. Kiim. számjel. 1938 — bejövő — Varsó — 6655/363. A 155. sz. számjeltávirat nem található a külügyminisztérium iratai között. Az 1938. október 20-án kelt 367. sz. számjeltáviratban Hory varsói magyar követ közli a külügyminiszterrel: 100 munkás felajánlotta a szolgálatát; az olzai felkelő sereg parancsnoka levélben értesítette, hogy a felső-magyarországi területek visszaszerzéséért vívott harcban részt kíván venni; szóbelileg közölte, hogy kész csapataival 8 órán belül indulni; Beckhez és Rydz-Smiglyhez egyidejűleg levelet intézett; az olzai sereg több mint 50 000 főt számlál. Kiim. számjel. 1938 — bejövő — Varsó - 666/367. 4

6 Lásd e kötet 86. sz. iratának 183. sz. jegyzetét. 4

7 Az 1938. november 26-án kelt 499. sz. számjeltáviratban Hory varsói magyar követ közli a külügyminiszterrel: a 217. sz. számjeltávirati utasítást (lásd e kötet 87. sz. iratát) végrehajtotta; intervenciója folytán a külügyi sajtófőnök meghívta a varsói lapok szerkesztőit és tudatta velük, hogy a magyar külpolitika bírálatától tartózkodjanak; a fenti távirat értelmében az intervenciót Lubienski megismételte; Lubienskinél megnyugtatta, hogy befolyásukat a magyar kívánság szerint érvényesítették. A követ végül rámutatott arra, hogy egyes lengyel sajtóorgánumok Beck külügyminiszter kisantant-, de főleg csehellenes politikáját a múltban is mindig helytelenítették, és őt magát is támadták. Kiim. számjel. 1938 — bejövő — Varsó — 6995/499. 4

8 Lásd e kötet 80. sz. iratát. 4

9 1938. szeptember 9-én a magyar és a lengyel kormány között létrejött gentlemen's agreement-re utal. Szövegét közli: DIMK. II. 320. sz. irata. 15 Magyarország külpolitikája 225