Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)
A Führer azóta elhangzott beszédei, 1 1 melyekben egy államfő részéről szokatlan módon polemizált egyes angol ellenzéki politikusokkal és kitanításszerűen leckéztette meg az angol közvéleményt, itt határozott megütközést keltettek. Chamberlainnek oly körülmények között igen nehéz lesz a kibékülés politikáját népszerűvé tennie, míg Hitler ezen beszédei igen nyomós érveket szolgáltatnak ellenzéke kezébe. Sokaknak az a véleménye, hogy Hitler nem is akar őszinte kibékülést Angliával, mert különben nem nehezítené máris ennyire meg azt a politikát, melyet Chamberlain követett és követni óhajt. Ezen hangulat természetes következményekép kialakult itt egy mindinkább erősbödő olyan politikai áramlat, mely Anglia részére a jövőben minden európai kérdéstől való teljes távolmaradást ajánl, addig, míg az nem érinti egyenesen magának Nagybritanniának érdekeit. Vannak, akik kárhoztatják azt a szerepet, melyet Anglia Runciman lordnak Prágába megfigyelő közvetítőkénti kiküldetésével magára vállalt és azután kénytelen volt folytatni és ebből is azt a tanulságot vonják le, hogy Anglia számára a jövőben csak egy helyes politika lehet: távolmaradni minden európai problémától és csakis a saját maga érdekeire ügyelni. Az angol—francia együttműködés szükségessége ugyan most is hangoztatva lesz és ennek aláhúzását kívánja szolgálni Chamberlain és Halifax közeli párisi látogatása, 1 2 de ez a kooperáció egyelőre inkább platonikus jellegű. A cseh kérdésben Anglia közvéleményének hetekre volt szüksége annak felismerésére, hogy a mai új Csehszlovákia csak annyiban azonos jellegű a régivel, hogy ez magát épen oly szolgailag adta át és el a németeknek, mint azelőtt a franciáknak. Az a nagy sajnálkozás: hullám, mely München után Angliát a „szegény kis Csehország" sorsa felett elöntötte, némileg kezd apadni és ma már azt hiszem Chamberlaintől kezdve az egyszerű utcánjáró emberig nincs itt senki, akit ne bosszantana a cseheknek kölcsönkép adott 10 millió fontnyi lelkiismereti váltságdíj, mely most ha közvetve is, de mégis német érdekeket fog szolgálni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a magyar—cseh probléma megoldásának itteni visszahatásairól csak röviden kívánnék megemlékezni. A tárgyilagosan gondolkozó és jól informált angolok határozottan elismerik azt, hogy mi a németekkel és lengyelekkel ellentétben békés úton oldottuk meg ezt a kérdést, sőt sokan vannak, akik méltányolják azt a türelmes és nehéz diplomáciai idegmunkát, melyet ezen siker érdekében végeztünk. A Foreign Office, mely mélyen és majdnem nyíltan ítélte el Chamberlain békemunkáját 1 1 Hitler egymás után kct beszédet mondott. Az egyik 1938. november 3-án Weimarban hangzott el. A másik 1938. november 8-án a müncheni Brügerbráu-házban, azon a tradicionális összejövetelen, amelyet az 1923. november 9-én levert nemzetiszocialista puccsra emlékezve évről évre megtartottak. Hitler a külpolitikai kérdésekkel foglalkozva, mindkét beszédében élesen támadta az angol ellenzéket, mindenekelőtt Churchillt, illetve annak németellenes politikáját. November 8-i beszédében pedig felhívta a német nép figyelmét arra a veszélyre, amely az angol ellenzék részéről fenyegeti, ha az hatalomra kerül, ami szerinte bármikor megtörténhet. Ugyanebben a beszédében a volt német gyarmatok visszaadását követelte, hangsúlyozva, hogy egyedül a gyarmati kérdés választja el már csak Németországot a francia és angol demokráciától; bár utána rögtön hozzáfűzte: „dass selbstverständlich keine Kriegsangelegenheil ist". 1 2 Chamberlain és Halifax 1938. november 23-ára tervezett párizsi látogatására utal. 89
