Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

Erdélyi románok és szászok Maniu megbízásából Berlinben tartózkodnak, hogy egy önálló erdélyi állam létesítésének lehetőségei iránt érdeklődjenek. Fentiek valódiságát eddig még nem volt alkalmam verifikálni, de a közléseknek különösen azon része, amely Buszinszkóra és a Felvidékre vonatkozik, nagyon valószínűnek látszik. Benyomásom különben is az, hogy a Felvidékre a németek sokkal nagyobb erővel szándékoznak ráfeküdni, mint a történelmi országok csehnek megmaradt részeire, amit már az a körülmény is valószínűvé tesz, hogy a németek a Felvidéket teljesen kiaknázatlan területnek tekintik és nyersanyag-gazdaságuk számára, különösen ami a fát illeti, onnan lényeges könnyebbülést várnak. A Felvidéknek a történelmi országoktól eltérő bánásmódban való részesítésére vallanak még egyéb kisebb körülmények is, amilyenekre lépten-nyomon bukkanhatunk a sajtóban. így pl. néhány nappal ezelőtt olvasható volt a megütközés a felett, hogy a cseh kormány csehországi német iskolákhoz cseli nemzetiségű tanítókat helyezett, kiemelve ezzel szemben azt, hogy Karmasin államtitkársága bizonyos autonómiát biztosított a német iskoláztatásnak Szlovákiában. Ma pedig azt olvasom, hogy a szlovák kormány a felvidéki német párt jelvényéül elismerte a horogkeresztet. Német részről még olyan megjegyzéseket is hallottam, hogy a tótok politikailag oly primitív niveau-n állanak, hogy országrészük kormányzására nem lehet őket magukra hagyni. Bomániát illetőleg pártkörökhői úgy értesülök, hogy a németek erre az országra minden erejükkel rá akarják magukat vetni. Talán részben véletlen coincidentia, részben pedig megrendezés eredménye, hogy most Bukarestben, újsághírek szerint, valóságos német hetet fognak rendezni: német román gazdasági tárgyalások, az Emden cirkáló látogatása, a frankfurti opera vendégszereplése (ez utóbbi ugyan már hónapok óta tervbe van véve) és a Hitler-Jugend egy csoportjának látogatása. A német—román viszonynak a leghelyesebb képét azonban az a körülmény adja meg, hogy a „német hét"-tel egyidőben vagy röviddel utána a román király Londonban tesz hivatalos látogatást. A m. kir. követ távollétében: Ghyczy követségi tanácsos Küm. pol. K. 63. 1938—11/25 3864. Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték : varsói és bukaresti követségnek. 86