Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511

iratokat tartalmazott, a következő felírással volt ellátva: „Auflösung der Tschechoslowakei". Azon kérdésemre, hogy a számjeltáviratokat egyes problémák szerint elkülönítve kezelik-e, Moltke úr igennel felelt, s egy további kérdésemre kissé szórakozottan elárulta, hogy e dossiert március 8-án fektették fel. Ez arra enged következtetni, hogy a német kormány legkésőbb március 8-án már táviratilag tájékoztatta érdekelt nagykövetségeit a Csehszlovákia felosztására vonatkozó és azóta realizált terveiről. Hory rendk. követ és megh. miniszter Küm. pol. 1939—7/25-10. (1763) Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték: berlini követségnek. 551. A BUKARESTI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Bukarest,[1939. március 27. 67/pol.—1939. Szigorúan bizalmas! A német gazdasági körök már a názi uralom előtt többször megkísérelték, hogy Románia természeti kincseinek kiaknázásában és gazdasági erőinek hasznosításában részt kapjanak. A német tőke és vállalkozás ilyen bekapcsolódását egy-két befolyásosabb román politikus is szívesen látta volna, a tervek mégis mindig megbuktak azon az itt általában érvényesülő tendencián, hogy a románság minden vonatkozásban úr akart maradni a maga portáján. Ennek a tendenciának az ébrentartásában persze a francia politikai intrikáknak és a közvetlenül érdekelt román gazdasági körök önzésének is része volt. Az év februárjában H. Wohltat miniszteri igazgató is ezekkel a régi német tervekkel állt elő s ezek megvalósítása érdekében indított tárgyalásokat a román kormánnyal. Ami eddig a román kormányok ellenállásán mindig meghiúsult, azt ezúttal a csehországi események folytán támadt nemzetközi krízis atmoszférájában sikerült a német diplomáciának a magyar—román feszültség rendkívül ügyes kihasználásával, quasi a magyar fegyverek súlya alatt, ráerőszakolni Romániára. A román kormány most is kapálódzott, húzódozott, igyekezett legalább időt nyerni. A londoni román követ — egyesek szerint a király utasítására vagy legalábbis hozzájárulásával — azért terjesztette el a német gazdasági ultimátum hírét, mert azt remélte, hogy ha zajt csap a németek tervei körül, Berlin opportunusabbnak fogja tartani a visszavonulást vagy a nyugati hatalmak jönnek majd Románia segítségére. A meglehetősen ügyetlenül végrehajtott manőver azonban csődöt mondott. A németek nem bagyták magukat megzavarni. A nyugati hatalmak pedig a Birodalom romániai gazdasági expansióját is lenyelték mint annyi mást. 669