Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511

tak Prágába és megkezdték rendszeres cirkálásukat az utcákon, a forgalmi gócpontokon összegyülemlett cseh tömeg füttyszóval, pfujozással fogadta őket és több ízben öklök is emelkedtek a levegőbe. A megszálló katonaságot e „szíves" fogadtatás nem hozta ki sodrából, bámulatos önfegyelmet mutatott, komolyabb incidensre sehol sem került a sor. A német lakosság természetesen óriási lelkesedéssel, heilozással és kinyújtott karral üdvözölte a bevonulókat, ami csak olaj volt a csehek tüzére. Ez a zenebona azonban éppencsak 24 óráig tartott. Március 16-án még elvétve tapasztalható volt némi tüntető kedv a csehek részéről; ha többen voltak egy csomóban, még mindig füttyszóval fogadták a Prága utcáin dalolva felvonuló gyalogos alakulatokat. De azután bevonult a fővárosba a német tankerő, 120 könnyű és nehéz egységgel, zárt sorban egyszer végiggördült a fő útvonalakon — és a cseh tüntető kedv lázvonala zuhanásszerűen esett vissza a mélypontra. Ma ismét a fásultság uralkodik a cseh kedélyeken. Ha egymásközt vannak — és főleg ha nem látható a közelben német egyenruha — még esik egy-két indulatos és gyűlölködő megjegyzés; ez a földalatti morgás azonban nem olyan, hogy földrengés származhatnék belőle. Mihelyt a cseh lakosság bármilyen à propos-ból érintkezésbe kerül a megszállókkal, kibújik belőle szolgálatkész és loyális alaptermészete és örül a megtiszteltetésnek, hogy a német szóbaáll vele. Nagyjában megállapítható, hogy a csehek most már beletörődtek a történtekbe és igyekeznek minél előnyösebben hozzáidomulni a változáshoz. Ami a cseh sajtó magatartását illeti, az kezdettől fogva a loyalitás jegyében állott. A cseh lapok a legenyhébb célzást sem engedték meg maguknak március 15.-ike óta, amit esetleg mint németellenes állásfoglalást lehetett volna interpretálni. Ez a sajtó egyik napról a másikra 180 fokos fordulatot hajtott végre. Egykori Benes-párti lapok szemrebbenés nélkül támadják a demokrata hatalmakat és Szovjetoroszországot, Hitlerről már csak mint „Vezér és kancellár"-ról írnak; az olvasó valóban kénytelen dörzsölni a szemét, hogy jól lát-e. Felesleges hangoztatni, hogy a lapok ezt a magatartást nem meggyőződésből, hanem existenciális okokból tanúsítják. Irányítottságuk oly mértékű, hogy csak címük alapján lehet megkülönböztetni őket, tartalmuk alapján nem. Kommentárokat lehetőleg nem fűznek semmihez, a vezércikk lassanként ismeretlen fogalommá válik. Ha itt-ott mégis megjelenik valami politikai elmefuttatás, az is egy kaptafáról való mindegyik; kivétel nélkül arról van szó bennük, hogy meg kell menteni legalább a cseh nép életét és jövőjét, a németek és csehek becsületes együttélése révén. A megszállás óta mindössze egyszer történt meg, hogy a cseh sajtó nekilendült bizonyos történelmi távlatoknak és messzebbmenő következtetéseket vont le az eseményekből; akkor volt az, midőn Szlovákia is német védnökség alá került. Akkor a cseh lapok oly értelmű kommentárokkal kísérték az új helyzetet, hogy a közös német patronancia újból bizonyos összefüggést teremtett az egykori államtársak közt, vagyis — ha ezt nem is mondták ki a lapok, de éreztették — a csehek bizonyos formában ismét összekerültek a szlovákokkal. 662