Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - II. A magyar—német és a magyar—csehszlovák ellentétek kiéleződése; Csáky külügyminiszter németországi látogatása; Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz (1938. december 1. —1939. február 28.) 199
252. A KÜLÜGYMINISZTER SZÂMJELTÂVIRATA A BERLINI MAGYAR IDEIGLENES ÜGYVIVŐNEK 12. szám. Budapest, 1939. január 23. 20 ó. 20 5087. Szíveskedjék Weizsäcker báróval, — Ribbentroppal történt megállapodásomra való hivatkozással — alábbiakat bizalmasan közölni: Ciano belgrádi követünket úgy informálta, hogy jugoszláv miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokkai teljesen meg van elégedve. 32 4 Magyarkívánt etnográfiai határt és ennek az országnak egymillió lakosságnövekedést jelent. Jelentős események során a birodalom kockázatot vállalt egyrészt magára, másrészről súlyos anyagi, vagyis pénzügyi áldozatokat is hozott. Németországban ezekután azt várták, hogy Magyarországon egyöntetűen elismeréssel fogják fogadni az 1919 óta oly hőn óhajtott és csak Németország közbelépése által lehetségessé vált revíziót. Kétségtelen, hogy valójában ez az eset áll fenn az egészségesen gondolkozó magyar nép nagy tömegeinél, aminek az lehetett volna a következménye, hogy a már meglévő bizalom és együvétartozás-érzés a két állam között még inkább el fog mélyülni. Sajnos azonban azt kell megérnünk, hogy a kormánynak erőivel szemben egy heterogén ellenzék soraiban, amely népfronthívekből, zsidókból, reakciósokból és más elégedetlenkedőkből áll, oly magatartást vettek fel, amelyet Németország nem vehet tudomásul idegenkedés nélkül. Miután Németország és Olaszország viselt minden kockázatot, ezek a körök belpolitikai manővereik során a német államvezetés iránti minősíthetetlen hálátlanságból ennek azt a szándékot tulajdonítják, hogy Magyarországot a tökéletes etnográfiai határok megvalósítása által csak 'lekenyerezni' akarják. Nem lehet eléggé határozottan megállapítani a következőket: Németország Münchenben az etnográfiai alapelvet segítette győzelemhez. A szudétanémetek visszatértek a birodalomba, a lengyel és magyar népcsoportok hasonlóképpen eme egyezmény következményeképp kerültek vissza az anyaországhoz. Ha már most a fent említett elégedetlen magyar elemek ezzel kapcsolatban minden reálpolitikai belátás ellenére egyedül csak Szent István koronájának ezeréves birodalmát állítják oda, mint az egyedül megvalósításra méltó és Magyarországot kielégítő célt, úgy ezek az álmodozó, felhőjáró fecsegők tartsák szem előtt, hogy a régi német császári korona nemkevésbbé fenkölt szimbólum, mint amilyen az István-korona volt. Annál inkább örültünk ezekután Németországban, hogy gróf Csáky magyar külügyminisztert láthattuk a birodalom fővárosában, akit az egészségesen és reálisan gondolkodó magyarság képviselőjének tartunk. A lefolyt megbeszélések eredménye az a szerencsés egyetértés, hogy a dunavölgyi gyümölcsöző és harmonikus építőmunkát a német és a magyar nép között rég bevált kapcsolatokra, valamint Magyarországnak a berlin —római tengellyel való legszorosabb együttműködésére lehet alapítani. A német —magyar barátság az elmúlt ezredévben elég bizonyítékát adta európai szükségességének éppenúgv, mint ahogy a régi német—magyar hagyománynak felel meg, ha Németország közreműködik az idegen betörésnek kitett magyar területi felségjog helyreállításában. Az egész német nép számára szilárd fogalom lett, hogy a magyar nemzet évszázadok folyamán ismételten védőgát volt olyan betöréssel fenyegető áramlatokkal szemben, amelyek megsemmisítéssel fenyegették az európai kultúrát. Ebből a szempontból elutasíthatatlan módon lehet megindokolni Magyarország csatlakozását a kommunistaellenes egyezményhez, amely megfelel a nép történelmi vonalvezetésének. Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar nemzetnek az igazi magyar hagyományokhoz való ilyen visszatérése azt fogja eredményezni, hogy egészséges ösztönnel belső életében is legyűri azokat a békebontó és zavartkeltő kísérleteket, amelyek megnehezítik a boldogabb jövő felé vezető utat." A Magyar Nemzet cikke a továbbiakban a D.D.I nyilatkozatát úgy tartalmában, mint hangjában visszautasította, mint a magyar belügyekbe való illetéktelen beavatkozást. 32 4 Bakach-Bessenyev György erre vonatkozó táviratát közli e kötet 250. sz. irata. szó.
