Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - II. A magyar—német és a magyar—csehszlovák ellentétek kiéleződése; Csáky külügyminiszter németországi látogatása; Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz (1938. december 1. —1939. február 28.) 199
lásait nem vette figyelembe, akik „Hurrá pátriotizmus" jelszavával ez év októberében nem átallották a világháború veszedelmét felidézni, pedig Kánya előtt már világos volt, hogy semmiféle háborús veszély nem fog bekövetkezni és Csehszlovákiát magára hagyják, kiszolgáltatva szomszédai kénye-kedvére. Kányát ezért a politikáért ejtették el. Ezt ő maga említette előttem a múlt hó 19-én a Küm-ban tett látogatásom alkalmával, amikor minden képmutatás nélkül látszólag őszintén beszélte el a fentieket. Kánya céltáblája volt a legdurvább támadásoknak és látszólag komoly emberek sértették illetőleg bántották meg őt és kifogásolták ténykedését. Erről a varsói követünk 9 5 múlt hó 25-én kelt 13.518 számú jelentésében is megemlékezik és megerősíti azt, hogy Kánya „bürokratikus és jegyzékváltásaival" nagy hibát követettel a magyar—lengyel közös határ és Kárpátaljának Magyarországhoz való visszacsatolásának a megoldásánál. Mindezeknek az ismertetéséhez hozzájárul még az a tény is, hogy Imrédy előtt világossá lett Kánya autoritása a külügyi kérdésekben, ezért Imrédy nem kívánatos és kétszínű játékba kezdett és eléggé el nem ítélhető szerepre vállalkozott Kányával szemben akkor, amikor mindent felhasznált arranézve, hogy Külügyminiszterét úgy Rómában, mint Berlinben kompromittálja. Tette ezt egyenesen azért, hogy személyét Hitler és környezete előtt rehabilitálja, ténykedése Imrédynek az volt, hogy kerülő úton tudatta Berlinnel, hogy Kánya az értelmi szerzője és bujtogatója annak a tervnek, hogy Kárpátalját Magyarországhoz csatolják. Imrédy a cél érdekében felhasználta az alkalmat, hogy a látszatot realizálja s ezért Kányának az intim munkatársát Varsóba küldte és Lubienszkyt a lengyel protokol főnököt Budapestre kérette. Imrédy ezzel a kulissza mögötti intrikájával azt akarta elérni, hogy e látogatások Hitler környezetében szóbeszéd tárgyát képezzék s így az ő személye rehabilitáltassék s így az ő miniszterelnöki pozíciója megerősödjön. Kánya utódjára vonatkozólag még nem történt semmiféle döntés. December elején, amikor Horthy a kormány lemondását nem fogadta el, Imrédy értesítette körlevélben az itten akreditált diplomáciai missziókat arról, hogy a Kormányzó őt újból kinevezte miniszterelnöknek és egyidejűleg megbízást kapott a külügyi tárca vezetésére is. Ebben a levélben értesített Imrédy arról is, hogy gr. Csákyt (akit Kánya utódául vártak) bízták meg a külpolitikai folyóügyek letárgyalásával így tehát tulaj donképen a nevezett lett az ideiglenes külügyminiszter helyettes. 9 8 A fentemlített Imrédy levél és annak tónusa bizonyítja, hogy Kánya és a miniszterelnök között ellentétek és vélemény különbségek voltak, aminek következményeként Kánya a francia követségtől vízumot kért és hosszabb pihenésre a Riviérára utazik. Az utolsó beszerzett jelentések szerint Csáky grófot Bern-be fogják kinevezni követnek, bár az egyre súlyosbbodó körülmények között volt főnöke őt ajánlotta utódjául, akinek teljes bizalmát bírta. Horthy Kányának sajátkezű aláírásával ellátott fényképét ajándékozta. Kánya másik munkatársát, aki az egész kormányválság alatt szabadságon volt, báró Aport a szentszékhez fogják kinevezni követnek. Bárdosyt pedig, aki már defaktó látja el a 9 5 Szlávik, Juraj 9 6 Csáky Istvánt 1938. december 10-én, a jelentés keltezésének napján nevezték ki külügyminiszternek. 242
