Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - II. A magyar—német és a magyar—csehszlovák ellentétek kiéleződése; Csáky külügyminiszter németországi látogatása; Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz (1938. december 1. —1939. február 28.) 199
felrobbantani. Ez a kísérletük azonban nem sikerült. A régen várt és kirobbant belpolitikai válság tartós lesz, amennyiben a mai zilált belpolitikai viszonyok mellett Imrédy III. kabinetjének megszilárdításánál számolni kell a kilépett képviselők mozgalmának fontosságával is. Azon a napon, amikor a Kormányzó ismételt bizalmával kitüntette Imrédyt és ugyanakkor biztosította bizalmáról az utolsó kormány minden tagját és köszönetet mondott eddigi tevékenységükért és fáradozásukért, — történt Kányának kirívó lemondása. Kánya távozása arra az időpontra esik, amikor az ő sokéves és céltudatos politikáját siker koronázta a bécsi arbitrage döntéssel, amely történelmi eredménnyel záródott. A bécsi döntéssel Magyarország minden áldozat nélkül Szlovákia és Kárpátalja területéből nyert 12.400 négyzetkilométert, 1.064.000 lakossal. Kányának az érdemeit mindenki elismeri, valamint azt a tényt is, hogy az ő 5 esztendős külügyminisztersége alatt határozott fejlődést mutatott fel a magyar külpolitika. Ezt azonban nem zárta ki az, hogy időnként ne érték volna támadások az ő külpolitikai elgondolásait illetőleg. Ha a támadók kifogytak külügyi argumentumaikból, támadták őt azért, mert már kiöregedett, megrendült egészségi állapotára hivatkoztak és egyszerűen felhívták őt, hogy adja át a külügyminiszteri széket. Mindezekből látható, hogy Kánya egy féktelen agitáció központjában állott a közvélemény és különböző politikai pártok részéről. Nemcsak ezek az indító okok járultak ahhoz, hogy Kánya november 29-én végérvényesen lemondott. Az őt támadó közvélemény és különböző pártpolitikai körök, akik Varsó és Róma támogatásával, de Berlin határozott akarata ellenére megpróbáltak kísérletezni az egész Kárpátaljának Magyarországhoz való visszacsatolásának a lehetőségével s ugyanakkor megoldani a közös lengyel—magyar határ kérdését. Kánya ezt a jelszavakkal teletűzdelt politikát a magarészéről helytelenítette, s külpolitikájában mindig a hangzatos jelszavak ellen küzdött. Tagadhatatlan, hogy harcolt a közös határ megvalósítása ellen és egyáltalán ellene volt a történelmi határok visszaszerzésének erőszakos és hatalmaskodó revizionizmusa ellen is, mely megakadályozta Kányának a kisantanttal, — az európai krízis kitörését megelőző utolsó hónapjában ez év augusztusában Bled-ben lefolytatott tárgyalásait, Kányának a hangos revizionizmus elleni tevékenykedése miatt a magyar sovinisták esküdt ellensége lett. Ezek a túlzott hazafiak meg vannak győződve arról, hogy a müncheni konferencia után megkaphatták volna egész Szlovákiát Kárpátaljával együtt, nem úgy mint Kányának augusztusban folytatott tárgyalásain 9 4 amikor még a csehszlovák köztársaság bevonásával próbálták megállítani a válság kitörését s a régóta vajúdó kérdéseket megoldani. Nyílt titok, hogy e tárgyalások miatt Kányára Berlin megneheztelt, mert Berlinben már ez év augusztusában számoltak azzal a ténynyel, hogy a Csehszlovák köztársaságot teljesen fel fogják osztani. Kánya makacs gyűlölettel volt eltelve a szlávok ellen, de politikai realizmusában hidegen számító volt és politikai terveiben mindig a magyar nemzet előnyeit nézte és nem vette figyelembe azt, hogy pillanatnyilag a magyar lobbanékonyságnak mi kedvez és terveiben nem számolt az itteni politikai közvéleménnyel. Imrédy szavai szerint legfőbbképen azoknak a politikai elgondo9 4 Az 1938. augusztusi bledi tárgyalásokra utal. 16 Magyarország külpolitikája 241
