Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

93. A RÓMAI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Róma, 1938. november 25. Szigorúan bizalmas! François-Poneet francia nagykövetnél, — kit Párisból ismerek — tegnap tettem első látogatást. A beszélgetést azzal kezdte meg, liogy érdeklődött az Imrédy-kormány leszavazásának okairól.

18

2 Azt feleltem, hogy a „parlamenti játéknak" sajnálatos megnyilvánulásával állunk szemben, amely őt, mint franciát nem lepheti meg, hiszen a francia törvényhozói testületben az ilyenek elég gyakran fordulnak elő. Minden komoly politikus meg van győződve nálunk arról, hogy az országnak feltétlen szüksége van — különösen szociális téren— mélyenszántó reformokra. Imrédy ezeket sürgősen végre akarja hajtani és egyszerre szemben találja magát a kormánypárt tekintélyes részével, mely azzal indokolja meg kilépését, hogy nincs teljes bizalommal a miniszterelnök személyével szemben. A nagykövet ezután azt kérdezte, nincs e a rutén kérdésnek is része a kormány bukásában. Elismertem, hogy ez a probléma igen erősen foglalkoztatja a magyar közvéleményt, mely nem érti meg a kormány álláspontját; a rutének nemcsak érzelmi, de életbevágóan fontos gazdasági okoknál fogva vissza akarnak térni az anyaországhoz, amellyel való egyesülés rájuk nézve létkérdés. Ezt banálisan úgy lehet kifejezésre juttatni, hogy — ha Magyarországhoz kerülnek, esznek, ha pedig megmaradnak a C.S.R. kötelékében, nem esznek. — A magyar kormány, mint azt miniszterelnökünk legutóbbi beszédében is hangoztatta, ezért kezdettől fogva kérte és ezután is kéri Russinsko számára az önrendelkezési jogot, melyet már a békeszerződés is megadott ennek a területnek, de erőszakos eszközöket nem alkalmaz, mivel ezek tartós eredményeket nem biztosítanak. Poncet helyesli kormányunk álláspontját, mely a müncheni négy hatalmi értekezlet szelleméhez alkalmazkodik. Ha csapataink bevonultak volna a ruszin földre, a négy nagyhatalom együttesen tiltakozott volna eljárásunk ellen, — mely különösen Berlinben határozott visszatetszést és erős reakciót váltott volna ki. Már pedig nekünk azon kell lennünk, hogy a birodalommal a jó viszonyt ápoljuk, mivel tagadhatatlan, hogy a középeurópai államok a német „érdekzónába" tartoznak és vigyáznunk kell, hogy ebből szorosabb függőségi viszony ne alakuljon ki. Azt feleltem, hogy mi semmiféle érdek-zónába nem tartozunk; Magyarország független, souverain állam és a szabadságát melyért évszázadokon át küzdött, soha nem fogja feladni. — Országunkat veszély nem fenyegeti; a birodalommal a legjobb baráti viszonyt tartjuk fenn, épúgy, mint a Ró18

2 Az Imrédy-kormánynak 1938. november 24-i képviselőházi leszavazására utal. 165