Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Az iratok tartalmi kivonata

I. MAGYAR-NÉMET ELLENTÉTEK A KÄRPÄTUKRÄN KÉRDÉSBEN (1938. november 3. —1938. november 30.) 1. 1938. XI. 3. Belgrád A belgrádi magyar követ számjeltávirata a külügyminiszternek Közölte Stojadinoviccsal, hogy a magyar kormány hajlandó a bledi egyezményt magyar—jugoszláv viszonylatban életbeléptetni; Jugoszláviával szemben agresszív szándéka nincs; kész ilyen irányú nyilatkozat megtételére; Romániát illetőleg sem hasonló nyilatkozattételre, sem a bledi egyezmény életbeléptetésére nem kerülhet 2. 1938. XI. 3. Varsó 3. 1938. XI. 4. Varsó 4. 1938. XI. 4. Berlin 5. 1938. XI. 5. Ankara 6. 1938. XI. 6. London A varsói magyar követ számjeltávirata a külügyminiszternek A lengyelek nézete szerint a bécsi döntés Magyarországnak KárpátUkrajna visszacsatolására irányuló politikájához nagy lehetőségeket nyújt, amelyeket ki kell használni. A varsói magyar követ számjeltávirata a külügyminiszternek Választ kér: megfelel-e a valóságnak az a hír, hogy a bécsi döntésnek pótmegállapodása is van, amely a kijelölt határokat véglegesnek nyilvánítja. A berlini magyar ideiglenes ügyvivő jelentése a külügyminiszternek Értesülései szerint: a németek független Szlovákia létrehozásának gondolatával foglalkoznak; az erdélyi románok és szászok Berlinben egy önálló erdélyi állam létesítésének lehetőségei iránt érdeklődtek. Az ankarai magyar követ jelentése a külügyminiszternek A török külügyminiszter szerint: a magyar—lengyel közös határ, a bécsi döntés következtében, lényegében létrejött; a Németország befolyása alatt álló nagy Ukrán Állam megvalósítását veszélyesnek tartja a közép- és délkelet-európai államok függetlenségére; a Szovjetuniónak mint hatalmi tényezőnek fennmaradása európai érdek; a magyar—török viszony szorosabbá tételét kívánatosnak tartja; Németországot illetően a két ország érdeke azonos (gazdasági és politikai együttműködés addig a határig, amíg függetlenségük nincs veszélyeztetve). A londoni magyar követ jelentése a külügyminiszternek Angliában, közvetlenül a müncheni döntés után széles rétegek helyeselték Chamberlain politikáját, mert tisztában voltak azzal, hogy Anglia még nincs a háborúra katonailag felkészülve; a Churchill-féle ellenzék azonban támadta a miniszterelnököt a Hitler előtti behódolásért. Az angol kormányra — Halifax szerint — a következő feladatok megoldása vár: a spanyol háború felszámolása; az angol—olasz viszony normalizálása; a Népszövetségnek reformok segítségével történő megerősítése. A követ rámutat arra, hogy az angol —német viszony rossz, Hitler támadásai az angol ellenzék ellen fokozták a közvélemény ellenszenvét a nácizmussal szemben. Erősödik az az irányzat, mely Angliának az európai kérdésektőli teljes távolmaradását tartja kívánatosnak; az angol kormánynak az első bécsi döntéssel kapcsolatban tanúsított magatartásában is e politika jutott kifejezésre. Anglia diplomáciai visszavonulása nem vonatkozik az olasz kérdésre; e relációban aktív politikát kíván 13