Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)
49. A BERLINI MAGYAR IDEIGLENES ÜGYVIVŐ JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Berlin, 1938. november 18. 176/pol.—1938. A múltkori futárral felterjesztett 190/pol. 9 7 számú jelentésemben már bátor voltam rámutatni arra, hogy ezen zsidóüldözéseknek feltétlenül lesznek politikai következményei. Belpolitikai téren olyan következményekről, amelyek kifelé is kidomborodnak, természetesen nem beszélhetünk. Kétségen kívül áll, hogy a birodalmi kormányon belül különösen akkor, amikor a helyzetet egy bennfentes SS ember úgy vázolta „heutzutage weiss man nicht mehr, wer gegen wen ist", a zsidókérdés megoldásának november 10-i módja 9 8 tárgyában nagy nézeteltérések lehettek. Ennek leszűrődése az a tünet, hogy aíig van német ember, akivel az utóbbi napokban beszélgettünk, aki a november 10-i boltrombolásokat a legélesebb hangon ne ítélte volna el. Érdekes csak az, hogy eddig még egy esetben sem mertek németek külföldiekkel szemben olyan nyíltan véleményt nyilvánítani mint most. Külpolitikai szempontból a zsidóüldözések közvetlen következménye az angolszász hatalmakkal, elsősorban az Angliával való viszony megromlása. Az angol közvélemény alakulásáról a Németországgal való viszony fejlődését és a gyarmati kérdést illetőleg illetékes külképviseleteink jelentéseiből Nagyméltóságod bizonyára kap kimerítő képet. Az itteni visszahatás Angliával szemben nagyon éles sajtópolémiává fejlődik, amelyben egy évszázadra visszamenőleg is újból felelevenítik az angolok koloniális atrocitásait mint pld. az indiai vérengzéseket, asszonyok és gyermekek pusztulását koncentrációs táborokban a búr háborúban. Es különös előszeretettel emelik ki a palesztinai vérengzéseket. Mindezt, mint a mellékletek 9 9 is bizonyítják, bő képanyaggal illusztrálják. Az angol kormány a zsidóüldözések kapcsán diplomáciai lépést is tett a német kormánynál, német követet s allúziót tett arra, hogy részünkről valami történni fog esetleg. Erdmannsdorf erről jelentést tett s ina este utasítást kap, közölje magyar kormánnyal, hogy németek ily magyar lépést aggályosnak (bedenklich) tartanak, mert attól félnek, hogy cseh kormány erre fegyveresen reagál, ami bonyodalmakat idéz elő s ők nem jöhetnek segítségünkre. Nem tartanak tehát opportunusnak egy magyar akciót. Sztójay ama kérdésére, hogy Erdmannsdorffnak adott utasítás válasz-e az ő démarche-ára is, azt a választ kapta, hogy igen. Woermann felemlítette, hogy a csehszlovák—magyar új határ megvonása a bécsi döntőbírósági ítélet által a nemzetiségi elv alapján történt s így egy ruszinszkói magyar akció nem felelne meg ennek az elvnek. Végül Sztójay közlésének utolsó részére, hogy t.i. bármint alakuljon is a helyzet, a magyar kormány súlyt helyez arra, hogy azt a németekkel behatóan megbeszélje, Woermann hangsúlyozta, hogy ők ezt úgy értelmezik, hogy mi addig nem csinálunk semmit, amíg ez a megbeszélés de facto meg nem történt." Kiim.res. pol. 1939 — 33/a — 1413. 9 7 A jelentés nem található a külügyminisztérium iratai között. 9 8 Az 1938. november 10-i németországi zsidóellenes tüntetésekről és különböző atrocitásokról van szó. 9 9 A mellékletet nem közöljük. 136
