Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - III. Az Anschluss kihatása a közép-európai államokra; Magyarország és a kisantant közötti tárgyalások folytatása; a májusi csehszlovák válság (1938. március 16—május 30.)
A kis-entente államok március 18.-án átadott szövege 14 9 és a mi szövegünk. 15 0 Arra a kérdésemre, vájjon a kis-entente konferencia a Protocole szövegére nézve állást foglalt-e, a külügyminiszter azt válaszolta, hogy a három kisentente külügyminiszter tárgyalási alapként általánosságban elfogadta a magyar részről előterjesztett szöveget, a részletekbe azonban nem bocsátkozott. A konferencia neki (Comnen-nek) adott teljes felhatalmazást arra, hogy a részleteket velem megtárgyalja, amelynek során remélhetőleg majd megállapodunk a végleges szövegben. A Vegyes Döntőbíróságokra 15 1 és a trianoni szerződés 51.-ik szakaszára 15 2 vonatkozó feltételek fenntartása attól függ — folytatta — hogy a részletek tekintetében milyen előzékenységet tanúsítunk. Ezen a ponton megszakítottam a külügyminisztert és emlékeztettem arra, hogy Krofta már április elején elejtette a Vegyes Döntőbíróságokra és a pozsonyi hídfőre vonatkozó kívánságokat, a jugoszláv kormány pedig szintén érdektelenségét jelentette ki ebben a kérdésben. Úgy, hogy — bár igazán nem akarok újabb vitát felidézni e kívánságok körül, mert hiszen elégszer leszegeztem, hogy e feltételek a magyar kormány számára abszolúte és végérvényesen elfogadhatatlanok — nagy meglepetéssel hallom, hogy a külügyminiszter ismét jónak látja ezekre a feltételekre visszatérni. A külügyminiszter erre azt válaszolta, hogy: „lehet, hogy Krofta ezeket a kívánságokat elejtette, de nem ejtettem el én (Comnen), bár hiszem és remélem, hogy ezek nem fognak nehézségeket okozni, ami azonban a magyar kormány magatartásától is függ." Minden áron kerülni akarván azt, hogy vitánk olyan élesebb fordulatot vegyen, amin tárgyalásaink esetleg megakadhatnak, ismét csak arra figyelmeztettem, hogy a pozsonyi hídfő ügye egyedül a cseh kormányt érdekelheti. Sehogy sem tudom tehát elképzelni, hogyan tarthatja fenn a román kormány az erre vonatkozó kívánságot. Számomra elég annyi, hogy már ismételten és minden kétséget kizáró módon leszegeztem, hogy a magyar kormány erről a két feltételről a diszkussziót végleg lezártnak tekinti; legjobb tehát ha tovább megyünk. A külügyminiszter erre elővette a Protocole két egymással szembeállított szövegét és a következő megjegyzéseket tette. A bevezetésre nézve — : bár május hó 4.-én tartott beszédében már az általunk javasolt szöveg egyik szakaszát szószerint idézte, ezzel még nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy szövegünket el is fogadja. Megérti ugyan azt — mondotta — amit szövegezésünk indoklásaként még április 28.-án s most újból előadtam neki, de a maga részéről mégis jobban szeretné, ha a bevezetést valamivel melegebbre hangolnánk. Ezután első pontnak vette a március hó 18.-án nekem átadott kisentente tervezet I. pontját, 15 3 amelyben a megnemtámadási nyilatkozatról van szó. 11 9 Lásd e kötet 134. és 134a. sz. iratát. lí 0 Lásd e kötet 165. sz. iratát. 15 1 Lásd e kötet II. fejezetének 62. sz. jegyzetét. 16 2 Lásd e kötet II. fejezetének 61. sz. jegyzetét. 15 3 Lásd e kötet 134a. sz. iratát. .402
