Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - III. Az Anschluss kihatása a közép-európai államokra; Magyarország és a kisantant közötti tárgyalások folytatása; a májusi csehszlovák válság (1938. március 16—május 30.)

tente államok ama követeléséről, hogy a Vegyes Döntőbíróságok" végleges megszüntetéséhez járuljunk hozzá és Csehszlovákiával szemben mondjunk le a Trianoni békeszerződés 51. cikkéből

4

6 származó jogainkról. — A követ láthatóan megütődve hallgatta amit a Vegyes Döntőbíróságok működésének évek óta tartó szabotálásáról elmondtam neki, ami után Románia és szövetségesei még elő mernek állni azzal a kívánsággal, hogy az államközi viszonyok normalizálásának címén, most már végleg mondjunk le arról, hogy a Trianoni békeszerződés 250 cikkében

4

7 foglalt jogaink biztosítása érdekében a Vegyes Döntőbíróságok intézményét igénybe vehessük. Ezzel kapcsolatban mindarra felhívtam a követ figyelmét, amit 53/pol. számú jelentésem egyik, a Vegyes Döntőbíróságokra vonatkozó mellékletében feljegyeztem.

4

8 E kérdés megbeszélése után áttértünk a román kormány ún. kisebbségi nyilatkozatára. Amíg az angol követ fentartás nélkül elismerte azt, hogy a Vegyes Döntőbíróságok megszüntetésére vonatkozó kívánság elfogadhatatlan, és valószínűleg csak kicsinyes taktikai célokat szolgál, addig az ún. kisebbségi deklaráció tekintetében véleménye eltért a miénktől. Azt vitatta, hogy a nyilatkozat tervezete kisebb módosítással és kiegészítéssel használható formulát nyújthat. Ha például — mondotta — a román kormány a jelentékenyebb kisebbségi sérelmek orvoslására és a fontosabb kívánságok teljesítésére konkrét utasításokat adna az illetékes közigazgatási hatóságoknak, ezzel a kormány nyilatkozata mindjárt tartalmat és jelentőséget kapna. — Azt feleltem a követnek, hogy én sajnos tapasztalásból tudom, hogy mit jelent az, ha a román kormány utasítást ad a helyi hatóságoknak. Volt olyan esetem — a szatmári Lucaciu szobor üggyel kapcsolatban

4

9 — amikor kétségtelenül megállapítottam, hogy a megyei prefektus megkapta a kormány rendeletét, amelynek azonban hat hónap múlva sem tett eleget. A külügyminiszter akkor azzal mentegette a prefektust, hogy „az utasítás végrehajtására az atmoszféra nem volt megfelelő". Könnyen el tudom képzelni, hogy a helyi hatóságok a kisebbségi ügyekben kiadott rendeletek végrehajtására sem fogják az atmoszférát alkalmasnak találni. — A román kormánynak azt az álláspontját, hogy a magyar kormány érdeklődése a kisebbségi ügyekben illetéktelen beavatkozást jelent, az angol követ sem tartja elfogadhatónak. Elismerte előttem, hogy abban nem lehet semmi kétség, hogy a magyar kormány jogosan érdeklődhetik a kisebbségvédelmi szabályok alkalmazása iránt. Erre szerinte úgy a kisebbségvédelmi rendelkezések nemzetközi jellege, mint Romániával szemben, 4

5 Lásd e kötet II. fejezetének 62. sz. jegyzetét. 4

6 Lásd e kötet II. fejezetének 61. sz. jegyzetét. A kisantant ezzel kapcsolatos álláspontjára lásd e kötet 134a. sz. iratát. 4

7 A trianoni békeszerződés 250. cikke kimondotta, hogy a magyar állampolgároknak a volt Osztrák —Magyar Monarchia területén fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek a 232. cikk rendelkezései alá. A 232. cikk szerint az ellenséges országokban levő magánjavak, jogok és érdekek lefoglalás vagy felszámolás alá kerülnek. Lásd erről: 1921. évi törvények gyűjteménye. 989—990. 1. 4

8 Lásd e kötet 134c. sz. iratát. 4

9 Lásd e kötet II. fejezetének 21. sz. jegyzetét. .325