Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)
híreket laneíroznak. Utaltam arra, hogy — bár nem aktuális — Komániában még másfél millió kisebbségi követeléseink vannak, tehát hogy képzelhetné el, hogy ezen országgal most egyezerre blokkot képeznénk, stb. stb. Megemlítettem még Imrédy miniszterelnök nyilatkozatát is és a külügyben múlt héten tett kijelentéseimre is céloztam (a tengelyhez való hi'íség). 18 0 Szóbakerült ezután a tót és rutén kérdés. Miután ebbeli álláspontunkat kifejtettem, s azt is hangsúlyoztam, hogy a Tisso és Bacsinszki féle kormányt, illetőleg ezek állásfoglalását nem ismerhetjük el, Megerle rátért a német kisebbség kérdésére. Hangsúlyozta ugyanúgy,mint Göring és Weizsäkker, hogy a pozsonyiak, de kiegészítette még azzal, hogy a többi elszakított területeinken élő német népcsoportok sem óhajtanak semmiképen Magyarországhoz visszakerülni. Itt az ismert panaszokat sorolta fel. Végül kifejtette, mily r előnyös volna Magyarország szempontjából és a magyar—német \iszonyra is, ha nálunk oly helyzetet teremtenének, hogy német kisebbségeink meg volnának elégedve és hogy ennek kihatásaképen a szomszédos területeken lakó német kisebbségi csoportok is visszakívánkoznának hozzán k. Utaltam a Széli—Hess féle nyilatkozatra 18 1 és egyéb már régen elintézett ügyekre, valamint arra, hogy a magyar kormány a legteljesebb előzékenységgel intézi a német kisebbségek ügyét és fogja az eddigi, különösen iskolatörvénybeli intézkedéseit teljesen végrehajtani. Megerle a továbbiak folyamán annak ismételt hangsúlyozása mellett, hogy a magyarbarátság őszinte óhajuk, több momentumot hozott szóba, amelyek ennek zavartalan kialakulását befolyásolták. így pl. megemlítette a római jegyzőkönyveket, 18 2 a magyar — osztrák különleges barátkozást 18S vagyis a Scbuschnigg-kormánynak magyar részről való támogatását és a bledi megállapodásokat. A római jegyzőkönyvekre nézve egyebek között hangsúlyoztam Nagyinéltóságod azon különleges kikötését, hogy ennek nem szabad Németország ellen irányulnia (amely kijelentésről a külügyminisztériumnak alkalma volt meggyőződni). Hangsúlyoztam azt is, hogy ezáltal, valamint az osztrák kormánnyal való jóviszony r által azon célt is követtük, hogy Ausztriának Csehországhoz való közeledését eleve megakadályozzuk. Megerle ehhez még csak azon megjegyzést fűzte, hogy ő maga legalaposabban tanulmányozta az osztrák külügyminisztérium iratait és a feljegy zésekben is megállapította, hogy Schuschnigg úgy állította be a magyar — osztrák viszonyt, mintha ő talán németellenes vonatkozásokban is támogatást várhatna tőlünk. Miután ezen beállítások teljes helytelenségét leszögeztem, és újból rámutattam arra, hogy Magyarország még Schuschniggal 18 0 Lásd erről e kötet 510. sz. iratát. 18 1 1937 februárjában Széli, magyar belügyminiszter és Hess, birodalmi miniszter megállapodást írt alá a magyarországi német kisebbségek kérdésében. E megállapodás szerint a magyar kormány a magyarországi német kisebbségek számára messzemenő jogokat biztosított. 18 2 1934. március 15-én az olasz kormány kezdeményezésére Ausztria, Magyarország és Olaszország megkötötte az ún. római egyezményt. Noha az egyezmény főleg a három állam gazdasági együttműködését hangsúlyozta, világos volt, hogy politikai rendeltetése is van, éspedig Németország kelet- és délkelet-európai törekvéseinek ellensiilyozása. A magyar kormány kezdettől fogva igyekezett tompítani az egyezmény németellenes élét. 18 3 A harmincas évek közepétől Magyarország és Ausztria között szoros gazdasági és politikai kapcsolat volt. 841
