Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

* síink alkalmával célzást tesznek valamilyen formában arra, hogy mennyire érdekeltek abban, hogy a szóbanforgó vita békés úton intéztessék el, továbbá hogy Prágának állandóan mérsékletet és belátást tanácsolnak. Sztojadinovics kétszer is említette előttem, hogy a cseheknek német vonatkozásban annakidején többizben tanácsolta, hogy folytassanak óvatosabb és reálisabb politikát és minthogy a csehek ezt a tanácsot nem fogadták el, ő nemcsak formailag (mert hiszen ilyen irányú szerződés Jugoszlávia és Csehszlovákia között nem volt), de morálisan is minden segítési kötelezettség elől mentesnek érezte magát. Legutóbb az az érzésem volt, hogy talán akkor, amikor Sztojadinovics Prágának velünk szemben megértést tanácsol, a fentihez hasonló elgondolás vezeti őt és megakarja magának teremteni a lehetőséget illetve az erkölcsi bázist arra, hogy a kisentente szerződésből folyó kötelezettsége alól, ha annak teljesítése őt az adott körülmények között feszélyezné, kivonja magát. Noha ez csak puszta benyomás volt, mégis tisztelettel arra kérném Nagyméltóságodat, méltóztassék engem táviratilag felhatalmazni, hogy Sztojadinovicsnak a Prágában adott mérséklő tanácsokért a magyar kormány köszönetét fejezhessem ki és őt felkérhessem arra, hogy továbbra is ebben az irányban működjék. Meg vagyok győződve arról, hogy egy ilyen irányú kijelentés a miniszterelnökre a legjobb benyomást fogja gyakorolni és amennyiben feltevésem helyes volt, csak meg fogja erősíteni fentemlített törekvésében. Arra nézve, hogy Jugoszlávia egy magyar támadáson alapuló magyarcseh-fegyveres összetűzés esetén mit fog cselekedni, biztosat nem tudok jelenteni. Legvalószínűbbnek látszik lengyel kollegám táviratilag már jelentett prognózisa, t.i. hogy a szerb kormány elhatározását az adott körülmények és a többi hatalmak állásfoglalása fogja eldönteni. Nem mulaszthatom el azonban Nagyméltóságodnak jelenteni, hogy Andrics úr, mikor neki tegnap a magyar kormány által tett szükséges védelmi intézkedéseket vázoltam és utaltam arra a körülményre, hogy mikor felfegyverezett hadseregek egymással szemben állanak a puskák néha maguktól is elsülnek, a miniszterhelyettes barátságos érdeklődéssel és megértéssel fogadta ugyan fejtegetéseimet, de egyáltalában nem tette azt a benyomást, mint valaki, aki tudatában van annak, hogy egy ilyen összetűzés ő reá magára nézve is azonnali és messzemenő következményekkel jár. Bessenyey rendk. követ és raegh. miniszter Kiim. res pol. 1939—lója—1098. Eredeti tisztázat. 807