Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

mint eddig talán még soha. Hiszen a tárgyalásoknak az volt a tulajdonképpeni célja, hogy a kisebbségi kérdést nyugvó-pontra juttassuk s ennek most éppen az ellenkezője történik. — — Mire alapítja ezt az állítását — kérdezte a király. — Tényekre Felség, válaszoltam. Például arra, hogy csak a múlt hónapban három magyar felekezeti iskola épületét vették el a hatóságok s néhány nap előtt ismét két magyar mezőgazdasági iskolát szüntettek be minden indoklás nélkül, véglegesen. Ha felhívom a figyelmét arra, hogy az utóbbi időben csak a Bánátban nem kevesebb mint tizennégy magyar felekezeti iskola épületét minősítették állami tulajdonnak, akkor még korántsem mondtam el mindent, mert a magyarságnak nemcsak az oktatásügy terén, de úgyszólván minden vonatkozásban napról napra több a j>anasza. — A király, aki láthatólag megütődve hallgatta amit mondtam, azt kérdezte-: honnan veszem ezeket az adatokat? „Lehetetlen, hogy ezek hitelesek legyenek." — — Az adatok hitelességét igen könnyű ellenőrizni. A felhozott esetekről — kivéve a két magyar mezőgazdasági iskolának csak a napokban történt beszüntetését — már többször is beszéltem a külügyminiszter úrral, aki közléseim hitelességét nem vonta kétségbe s így bizonyára megadhatja a kívánt felvilágosítást. — A király erre magához intette szárnysegédét s azt az utasítást adta neki: hívja ide azonnal a közoktatásügyi minisztert, aki a Jockey Club dinerjén szintén részt vett. — Néhány pillanat múlva Calinescu már ott állt a király mellett, aki megkérdezte tőle: tud-e arról, hogy a napokban ismét két magyar iskolát szüntettek be? A király kívánságára megismételtem, hogy a csombárdi és kézdivásárhelvi mezőgazdasági iskolákról van szó s mindjárt megjegyeztem, hogy amennyiben erről Calinescu úr esetleg még nem tudna, ennek az a magyarázata, hogy az iskolák beszüntetését nem a közoktatásügyi minisztérium, hanem a földművelésügyi minisztérium rendelte el. A májusban községi tulajdonba vett makkfalvai és ditrói felekezeti iskolaépületek ügyéről azonban már alkalmam volt magával Calinescu úrral is beszélni, amire bizonyára emlékezni fog. — Calinescu ezt nem is tagadta s csak azt hangoztatta, hogy a mezőgazdasági iskolák ügye nem tartozik hatáskörébe. — A király erre azzal az utasítással bocsátotta el Calinescut, hogy az általam felhozott iskolák ügyéről legközelebb jelentést vár tőle. Majd ismét hozzám fordult és azt mondta, hogy ha történnek is ilyen esetek, még mindig „több száz iskola gondoskodik az erdélyi magyarság megfelelő oktatásáról". A hivatalos román adatok szerint — feleltem — az 1936/1937-es tanév végén a magyar nemzetiségű tankötelesek már csak mindössze 44 állami elemi iskolában tanulhatták anyanyelvüket, ami a másfélmilliós magyarság számarányának igazán nem felel meg. — A király most már egyenesen kétségbe vonta mindkét adat hitelességét: — azt is, hogy csak 44 iskolában volna magyar tanítás s azt is, hogy 471