Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Az iratok tartalmi kivonata

226. 1938. Y. 27. Budapest 227. 1938. V. 27. Róma 228. 1938. V. 28. Genf 229. 1938. V. 28. Berlin 230. 1938. V. 28. Budapest 231. 1938. V. 30. Moszkva Feljegyzés Pruck, a német vezérkar hírszerző osztály őrnagya és Andorka, a honvédelmi minisztérium VI/2. osztálya vezetőjének beszélgetéséről Pruck őrnagyot Canaris tengernagy küldte, hogy üzeneteit közölje. Ezek szerint: Németország a szudétanémet kérdést békésen kívánja megoldani; semmiféle katonai intézkedést nem tett; Lengyelországgal katonai kapcsolata nincs. Pruck kérdezi, nem tudnának-e a magyarok közvetítőleg közbelépni? Németország Franciaországot úgy értékeli, mint Csehszlovákia katonai támogatóját; Anglia és a Szovjetunió a németek véleménye szerint semleges marad; ha Csehszlovákia összeroppantása az első megrohanással nem sikerül, a semleges államok is beavatkoznak, ami európai háborút jelentene; Olaszországgal mint semleges állammal számol, amely lekötné a francia erők egy részét. A római magyar követ jelentése a külügyminiszternek Ciano közölte, hogy Mussolini hálás lenne, ha Magyarország kilépne a Népszövetségből; ezt a példát más államok is követnék. A magyar követnek arra a megjegyzésére, hogy Magyarország most azért nem léphet ki, mert a kisebbségvédelmi szerződések a Népszövetség illetékességét állapítják meg, és a panaszok elbírálására is ez jogosult, Ciano azt válaszolta, hogy Magyarország ezen az úton eddig sem ért el semmit, viszont Németország és Olaszország olyan erősek lesznek, hogy sokkal többet tehetnek. A Népszövetség mellett működő magyar képviselet vezetőjének jelentése a külügyminiszternek Comnen román külügyminiszter a genfi olasz főkonzulon keresztül Mussolini közvetítését kérte a Magyarországgal való megegyezés elősegítésére; Mussolini a román külügyminiszter kérését visszautasította. A berlini magyar követ jelentése a külügyminiszternek Ribbentrop azt javasolta az angol nagykövetnek, hogy Prágára igyekezzenek befolyást gyakorolni; megmondta, hogy Henleint mindaddig nem intheti nyugalomra, amíg a kisebbségek egyenjogúsága korlátozott; a francia nagykövettel is közölte, hogy indokolatlannak tartaná, ha Csehszlovákia miatt Németország és Franciaország között háború törne ki, hiszen Hitler a francia—német határt véglegesnek ismerte el, Csehszlovákia pedig sem politikailag, sem stratégiailag nein lehet fontos Franciaország számára. A magyar követ benyomása szerint a határozott angol lépés váratlanul érte a németeket, és lehangoltságot okozott. A külügyminiszter számjeltávirata a bukaresti magyar követnek A követ közölje Comnennel: megbízható értesülések szerint Sinaiaban a kisantant államok között megegyezés jött létre, hogy Románia és Jugoszlávia külön-külön tárgyalhat Magyarországgal. Célszerűnek tartaná, ha Bukarestben csak magyar—román viszonylatban folynának megbeszélések; Belgrádban külön szándékozik tárgyalni. A moszkvai magyar követ jelentése a külügyminiszternek A Szovjetunióban a csehszlovák probléma állandóan foglalkoztatja a sajtót, amely támogatja a prágai kormányt és Németországot azzal vádolja, hogy Csehszlovákiát Ausztria sorsára, akarja juttatni; Németország mellé, mint fő ellenséget Lengyelországot állítja. Magyarországot a sajtó kíméletesen kezeli: a németek által veszélyeztetett területnek tekinti, amelyet inkább támogatni kell, mint elkeseríteni és Németország karjaiba kergetni. Anglia és Franciaország magatartását is kritizálják, különösen az angol miniszterelnököt bírálják, aki tárgyalásaival csak bátorítólag hat a németek agressziójára; az angol és francia kormányokat állandóan energikus magatartásra buzdítják. 45