Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

részben a külön-külön megbeszélést igénylő konkrét intézkedések segítsé­gével. — Comnen elgondolásában azonban semmi esetre sem szerepelhetett az, hogy a román kormány — ha egyszer a magyar—román viszonyt a mostani megbeszélések eredményeként sikerült rendeznie — mindjárt kötelezettsé­get vállaljon arra, hogy bdaterális tárgyalások formájában a megbeszéléseket más kérdésekről s köztük hallgatólagosan a kisebbségi kérdésről tovább foly­tassa. A román kormány szempontjából ennek nem is volna értelme, mert ha a magyar—román megegyezés a kisebbségi kérdés rendezésén fordul meg, ami éppen a magyar álláspont — akkor a két ország között tervezett megállapodásnak kétségkívül ki kell terjednie erre a kérdésre. Viszont, ha a román kormány különböző belpolitikai okok, jogi aggályok és más ürügyek miatt a tervezett megegyezésben még megnevezni sem akarja a kisebbségi kérdést, akkor lehetetlen feltenni, hogy hajlandó lenne nyiltan kötelezettséget vállalni olyan bilaterális tárgyalások folytatására, amelyek tárgya nem lehetne más mint a kisebbségi kérdés; különösen ha Nagyméltó­ságod kifejezetten feltételként köti ki, hogy ezt hivatalos nyilatkozatban leszögezhesse. — A román kormány számára, amely elég meggondolatlanul saját köz­véleménye előtt bizonyos fokig már lekötötte magát eddigi álláspontja mellett, még aránylag könnyebb volna elfogadni azt a megoldást, hogy a magyar kormány felé teendő nyilatkozatban valamilyen formában szó legyen a kisebbségi kérdésről; de az adott viszonyok között egyenesen elkép­zelhetetlen, hogy nyíltan kötelezettséget vállaljon a kisebbségi kérdés későbbi kétoldalú rendezésére. — A román kormányt óvatosan rá lehet vezetni arra, hogy a kisebbségi kérdésről velünk — még pedig függetlenül a másik két kisentente állam­tól — in camera caritatis tárgyaljon, amit de facto sikerült is már elérni. De ha szemben eddig mereven fenntartott elvi álláspontjukkal azt kíván­juk tőlük, hogy most már nyíltan kötelezzék magukat kétoldalú tárgyalások folytatására, ezzel csak feltárjuk előttük, hogy hová akartuk őket elvezetni és olyan feltételtől tesszük függővé a megegyezést, amelynek elfogadása a román álláspont teljes vereségét jelentené. — Ha a román kormány hajlandó lenne kötelezettséget vállalni arra, hogy a megbeszéléseket bilaterális tárgyalások formájában folytatja, ezzel nemcsak azt az álláspontját adná fel, amely szerint a kisebbségi kérdés nem lehet ilyen tárgyalások témája, hanem nyíltan megtagadná a folyamatban levő tárgyalásokra nézve a három kisentente állam között, éppen a román kormány kívánságára, a májusi sinajai konferencián újból megerősített szolidaritást is. — Ha mindezt tekintetbe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy az 528/res. pol. számú rendelet 5. pontjában közölt szövegtervezet elfogadtatására vonatkozó kívánság messzebb megy mint minden eddigi kívánságunk; amit román részről kétségkívül vagy úgy fognak értelmezni, hogy a magyar kormány fokozatosan nehezebb és nehezebb feltételeket támaszt vagy, hogy a magyar kormány a tárgyalásokat egyenesen zátonyra akarja jut­tatni. — 453

Next

/
Oldalképek
Tartalom