Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)
Hogy a lengyelek e kollaboráció intimitásán változtatni nem akarnak, bizonyítja Kobylanski úrnak folyó hó 4.-én hozzám intézett kérdése is. (Lásd 156/pol. főn. számú jelentésemet.) 2 0 Mindent egybevetve, e pillanatban legfeljebb arra gondolok, hogy a pro és contra felvonuló hatalmak erőviszonyait és egy gyorsabb ütemű megoldás nehézségét a lengyeleknek is számba kell venniök. Következőleg nem tartom azt sem kizártnak, hogy a kollaboráció fenntartása mellett, legalább egyelőre, a mai helyzetnek megfelelő módszerek alkalmazásával vélik az akciót tovább folytatni. Ehhez még hozzá kell tennem azt, hogy részben a zsidók, részben Prága és Moszkva által, illetve közösen folytatott németellenes propagandaakció Lengyelországban nem maradt minden hatás nélkül. A közvéleménybe ugyanis sikerült belevinni azt a gondolatot, hogy Csehszlovákia felbomlása csak Németország érdekét szolgálja. A szudétanémetek átcsatolása a birodalmat még jobban meg fogja erősíteni, ami az eddig is veszélyes szomszédot még veszélyesebbé fogja tenni. De az is lehetséges — mondják — hogy Németország az egész Csehszlovákiát hegemóniája alá keríti, ami lengyel szempontból a legveszedelmesebbnek látszik, mert akkor teljesen ki lesznek szolgáltatva Hitlernek. Ausztriai dajkamesék a nácik visszaéléseiről, kegyetlenkedéseiről, a tömeges öngyilkosságokról közszájon forognak és a német antipátiáknak állandóan tápot adnak. A prágai zsoldban álló lapok és a francia cseh—zsidó—szovjet ágensek állandóan mételyezik a közhangulatot, nemcsak németellenes irányban, de a lengyel —cseh közeledés érdekében is. Ebben a vonatkozásban tagadhatatlanul ügyes húzás volt a csehek részéről, hogy a lengyel kisebbségnek biztosították a legtöbb kedvezményes elbánást. Azonkívül, minthogy a legtöbb lengyel újság szerkesztőségében — a félhivatalosakat sem kivéve — ma is igen sok zsidó ül, nem lehet csodálkozni afelett, ha a csehszlovák kérdést is gyakran az antihitlerizmus szemüvegén tárgyalják. Különösen feltűnő ez az IKC 2 1 részéről, amely újabban gyakran hallat ilyenszerű hangokat. Ez vonatkozik a közvéleményre, de nem a külpolitikát intéző körökre. Szükségét véltem azonban erre is reámutatni, mert Lengyelország arculatáról teljesen objektív képet akartam festeni. Rekonstruálva az elmondottakat, nem hiszem hogy kollaborációink intimitása tekintetében aggályoknak kellene helytadnunk. E nézetem dacára kettőzött figyelemmel fogok mindezzel kapcsolatos momentumot feltárni. E munkámat nagyon megkönnyítené annak ismerete, hogy melyek azok a Nagyméltóságod rendeletében érintett jelenségek, amelyekről arra lehetne következtetni, mintha a lengyelek a kollaborációtól visszavonulni akarnának. Hory rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Küm. res. pol. 1938—17—535. Eredeti tisztázat. 2 0 A jelentés nem található a külügyminisztérium iratai között. 2 1 Az Ilustrowany Kurier Codzienny lengyel folyóirat rövidítése. 436
