Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - III. Az Anschluss kihatása a közép-európai államokra; Magyarország és a kisantant közötti tárgyalások folytatása; a májusi csehszlovák válság (1938. március 16—május 30.)
Itt mindjárt figyelmeztettem, hogy a magyar kormány feltétlenül súlyt helyez arra, hogy elsőnek a katonai egyenjogúság kérdése szerepeljen. Javasoltam tehát: vegyük tárgyalási alapként inkább a mi szövegünket. Comnen erre álláspontját ugyan fenntartva megnyugtatott, hogy a sorrendet nem tartja döntő jelentőségűnek. Ez is a „továbbiakban tanúsítandó magatartásunktól" függ. De éppen mert a sorrendnek nincsen döntő jelentősége, egyelőre mindegy is, hogy megjegyzéseit tervezetünk I. vagy II. pontjára 15 4 teszi-e meg. Ezzel mindjárt folytatta is a megnemtámadási nyilatkozat szövegére vonatkozó észrevételeit. Minthogy a megnemtámadási nyilatkozat első bekezdése megismétli a préambule harmadik bekezdésében foglaltakat, mindaz, amit a préambule-re vonatkozóan mondott, áll a megnemtámadási nyilatkozatra is. Majd azt kifogásolta, hogy e nyilatkozat második bekezdéséből töröltük a hivatkozást a Nemzetek Szövetségének Alapokmányára. Azt feleltem, hogy e hivatkozás elől nem zárkózunk el véglegesen. De ha ők ragaszkodnak ahhoz, hogy utaljunk ki az Alapokmányra is, akkor a Protocole-ban egy további pont felvételét kívánjuk, amelyben a jegyzőkönyvet aláíró másik állam leszegzi azt az elhatározását, hogy az Alapokmányt a maga egészében azaz a benne foglalt vlamennyi határozmány — tehát többek között a döntőbíráskodásra vonatkozó határozmány tiszteletbentartása mellett is — kész alkalmazni. Emlékeztettem, hogy erre vonatkozóan április 28.-án már kész szöveget bocsátottam rendelkezésére. Comnen azt felelte, hogy ebből csak újabb nehézségek származnának. Elégtelennek tartja, hogy a megnemtámadási nyilatkozatban csak az ú.n. Kellog paktumra 15 5 történjék hivatkozás. Ezt a paktumot úgyszólván minden állam csak messzemenő rezervákkal fogadta el. Rövidebb ide-oda beszéd után végre is azt javasolta, hogy ne történjék hivatkozás kifejezetten sem a Nemzetek Szövetsége Alapokmányára, sem az ú.n. párisi egyezményre, hanem általánosságban ,,az érvényben levő nemzetközi egyezményekre". (,, . . .conformément aux accords internationaux en vigueur". A magam részéről fenntartottam azt az álláspontunkat, hogy csak az ú. n. Kellog paktumra hivatkozzunk. Comnen ezekután áttért a katonai egyenjogúságra vonatkozó szakaszra. A két szöveg olvasása közben, minden további megjegyzés nélkül megemlítette, hogy az ő negatív formulájuk helyett (ne s'oppose pas . . .") részünkről ajánlott, kifejezés ("déclare ... de reconnaître") külön megállapodás tárgya lesz. Itt is megismételte ugyanazt a szuggesztiót, hogy ha a Nemzetek Szövetsége Alapokmányára nem akarunk hivatkozni, általánosságban ,,az érvényben levő nemzetközi szerződésekről" beszéljünk. A mi álláspontunkat ezúttal is fenntartottam. A katonai egyenjogúság kérdésének rendezésénél nem tartja opportunusnak azt, hogy akár az 1932. évi ú. 11. lausannei deklarációra 15 6 akár az 1935. évi stresai ajánlatra hivatkozzunk. 15 7 Ez felidézné a „sécurité 15 4 Lásd e kötet 234. sz. iratát. 16 5 Lásd e kötet III. fejezetének 2. sz. jegyzetét. 15 6 Lásd e kötet II. fejezetének 70. sz. jegyzetét. 15 7 Lásd e kötet III. fejezetének 101. sz. jegyzetét. 26* 403
