Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - III. Az Anschluss kihatása a közép-európai államokra; Magyarország és a kisantant közötti tárgyalások folytatása; a májusi csehszlovák válság (1938. március 16—május 30.)
te m —•: hogy nagy nehézséget látnak abban a kívánságunkban, hogy a kisebbségi kérdés levélváltás formájában rendeztessék. Jellemző, hogy Stoyadinovich csakúgy, mint Krofta azt hangoztatta, hogy ezt a kívánságot különösen a román király tartja elfogadhatatlannak. Kétségtelenül szóba került a három külügyminiszter között az is, hogy a nekem március 23-án átadott 10 0 ú. n. kisebbségi deklaráció módosításában milyen messzire mehetnek? Ebben a tekintetben is az volt Stoyadinovich és Krofta véleménye, hogy a román kormány nem fog olyan nyilatkozathoz hozzájárulni, amelyben a kisebbségi kérdés kifejezetten meg van említve. Protocole-tervezetünk egyéb részeire nézve Ivo Andrich-tól, a jugoszláv külügyminisztérium vezértitkárától csak annyit hallottam, hogy a jugoszláv kormány nem szívesen látja tervezetünk I. pontjában azt a kívánságunkat, hogy a katonai egyenjogúság kérdésével kapcsolatban az 1935. évi stresai konferencia állásfoglalására 10 1 is hivatkozás történjék. A vezértitkár azt fejtegette előttem, hogy az egész stresai kísérletet már annak idején antipátiával nézték, nem szeretnék tehát Stresa emlékét felidézni. A konferencia első napján a Magyarországra vonatkozó tanácskozások megakadtak azon, hogy valamennyien ellene voltak annak, hogy egyelőre Csehszlovákia nélkül iparkodjunk legalább elvi megállapodásra jutni a kisebbségi kérdésben. Ebbe a helyzetbe hozott változást Stoyadinovich fellépése, akit velem együtt az olasz követ is abban az irányban iparkodott befolyásolni, hogy legalább időnyerés céljából folytassuk egyelőre csak Romániával és Jugoszláviával a tárgyalásokat. A konferencia második napján a jugoszláv miniszterelnök úgy hallom igen határozottan exponálta magát ennek érdekében s álláspontját az ingadozó románok csatlakozásával sikerült is érvényesítenie. Ami engem illet, minthogy a román kormány meghívása Sinajába tulajdonképpen csak a május 4-i dinerre és fogadásra szólt, május 5-én délelőtt elutaztam Sinajáról, noha a diplomáciai kar néhány tagja, köztük az olasz követ is, a konferencia befejezéséig ott maradt. Én főleg azért utaztam már május 5.-én délelőtt el, mert semmikép sem akartam azt a látszatot kelteni, mintha meg akarnám várni a konferencia „döntését", így történt, hogy amikor Stoyadinovich a konferencia második napjának délutánján már nem talált Sinajában, az olasz követet kérte fel arra — : hozza tudomásomra mielőbb, lehetőleg telefonon, hogy a konferencia olyan értelemben foglalt állást, ahogyan azt velem előző este megbeszélte. Comnen május 6.-án csak néhány órára jött be Bukarestbe és innen egyenesen Genfbe utazott. Rövid bukaresti tartózkodása alatt nem beszéltem vele és így egyelőre román részről senki sem konfirmálta előttem a jugoszláv miniszterelnök üzenetét. A bukaresti lapok (Universul, Curentul, Semnalul) cikkeiből azonban kitűnik, hogy a sajtót már ebben az értelem10 0 Lásd e kötet III. fejezetének 44. sz. jegyzetét. 10 1 Az 1935 áprilisi stresai konferencián az angol, francia és olasz képviselők által a fegyverkezési kérdésben elfoglalt álláspontra utal. .365
