Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

szomszédállamokban felülkerekedik és valamelyik kormányférfi megtalálja az erélyt, hogy a mesterségesen felizgatott közvéleménnyel és közigazgatással szembeszálljon az állam érdekében. Benes azt mondotta nekem, hogy sajnos, sok esetben olyan államról van szó, amelynek nincsenek adminisztratív tradíciói és politikai éleslátása is talán — nem várt sikerek folytán — elhomályosodott. Ezért Csehszlovákia nem is támaszkodik ma már annyira kisebb szövetségeseire, mint az úgynevezett nyugati demokrata hatalmakra. Erre csak annyit jegyeztem meg, hogy nem tudom, mennyiben forog fenn ennek a lehetősége azóta, hogy a németek a Rajna vidékét megszállták. Benes megértvén a célzást, spontán kijelentette, hogy nagyon nagy gondot okoz neki annak a biztos tudata, hogy katonai segítséget nyugatról nehezen várhatnak. Ennek a szükségessége szerinte azonban csak általános konflagráció esetén merülne fel, amikor pedig úgy sem lehet tudni, hogy ki ki mellett és mily módon fog állást foglalni és hogy ők — a csehszlovákok — nagyon is tudatában vannak annak, hogy igen súlyos veszélyekkel állanak szemben és hogy tulajdonképpen csak saját erejükre támaszkodhatnak. Felvetette végül azt a kérdést is, vajon nem lehetne-e gazdasági közeledést létrehozni Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia között, amely közeledés azután maga után vonná a politikai megértést is. Példákkal illusztrálva rámutattam arra, hogy gazdasági együttműködés még sohasem tudott súlyos politikai ellentéteket kiegyenlíteni, és hogy a komoly, őszinte gazdasági együttműködésnek előfeltétele a két állam között éppen a politikai helyzet normalizálása. Küm. pol. 1938—7/7—541. (2961) ' Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték: prágai, bukaresti, belgrádi, bécsi, római, berlini, párizsi és londoni követségnek. 94. NAPIJELENTÉS ERDMANNSDORFF BUDAPESTI NÉMET KÖVET ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1937. szeptember 27. Ma magamhoz kérettem az itteni német követet és közöltem vele a kisentente államok képviselőivel Genfben folytatott tárgyalások legfőbb momentumait. Különösen a következőket emeltem ki: 1. A tárgyalások célja a feszültség enyhítése. Hozzá akarunk járulni ezzel mi is a béke biztosításához, mely ezidőszerint a nagyhatalmak vezető államférfiainak legfőbb gondját képezi. De természetesen nem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a kisentente-tal való megegyezés esetében intim baráti viszony fejlődhetik ki köztünk és a három állam között. 2. Fenntartás nélkül közöltem a kisentente genfi képviselőivel, hogy szívesen látunk egy ilyen megegyezést, de hogy meglehetünk anélkül is. .254