Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

gatást tettem, a legnyomatékosabban hangsúlyoztam, hogy tervezett beszélgetésünknek csak akkor lehet eredménye, ha Románia és szövetségesei a magyar kisebbség sérelmeinek tényleges orvoslására komolyan el vannak határozva. Az volt a benyomásom, hogy a külügyminiszter úr ezt meg is értette s így most nem is a katonai egyenjogúságnak a dolog érdemében már elintézett kérdéséről, hanem elsősorban a kisebbségi kérdésről lesz beszélni valónk, ha csakugyan azt akarják a túlsó oldalon, is, hogy a közöttünk fennálló viszony javuljon. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert annak ellenére, hogy Antonescu tudomásul vette, hogy csak a kisebbségek sérelmeinek orvoslása fog alapot nyújtani a kívánt cél elérésére, — a román kormány még néhány nappal a tervezett sinaiai beszélgetések előtt is jónak látta olyan intézkedéseket tenni, amelyek célja kifejezetten a kisebbségek ellen irányul. Ilyen például a kormánynak az a határozata, amellyel — meg nem cáfolt újsághírek szerint — a magyar román határ közelében szolgálatot teljesítő kisebbségi tisztviselők azonnali elhelyezését rendelte el; ilyen egyes kisebbségi rokkant szervezetek indokolatlan feloszlatása, amelyről szintén a lapokból szereztem tudomást. Meg kell állapítanom, hogy ezek az intézkedések Budapesten igen rossz benyomást keltettek, csakúgy mint aromán sajtó egyes orgánumaiban (különösen a Tara Noastraban) csak a napokban megjelent kvalifikálhatatlan magyarellenes támadások. Tudom, hogy a külügyminiszter úr mindezért személyesen nem felelős, de meg kell vallanom, hogy éppen mert Romániában cenzúra van, közvetlenül a sinaiai megbeszélések előtt, loyálisabb és stílusosabb „ouverture"-re számítottam. Előreláthatóan kénytelen leszek ezt a külügyminiszter úrnak is megmondani, de talán ő (Bossy) is jelezhetné főnökének, hogy ilyen bevezetés után sajnos nem a legjobb érzésekkel nézek megbeszéléseink elé. Szemrehányásaimra Bossy nem igen tudott válaszolni. Azt emlegette, hogy a kormány újabb kisebbségellenes intézkedéseiről most hall először tőlem, de ezeket nyilván a külügyminiszter megkérdezése nélkül hajtották végre. A „Tara Noastra"-ba megjelent cikkért pedig azért nem lehet a kormányt felelőssé tenni, mert cenzúra ugyan van, de ezt a hatóságok csak egyes szorosan megállapított kérdésekre vonatkozóan gyakorolják. Végül is abban maradtunk, hogy telefonon fogja jelezni, ha Antonescu kéret. Nyolc óra tájban kaptam azt az értesítést, hogy a külügyminiszter vár. Vele folytatott beszélgetésem a következőképpen folyt le. A külügyminiszter azzal kezdte, hogy örömmel közli velem, hogy a jugoszláv miniszterelnöknél és a csehszlovák külügyminiszternél a legjobb szándékokat tapasztalta Magyarországgal szemben. Ilyen jószándékokkal van eltelve a román kormány is. Mai megbeszéléseik eredményeként ahhoz az elhatározáshoz jutottak, — hogy amennyiben a továbbiak tekintetében meg tudunk egyezni — a három állam felajánlja nekünk katonai egyenjogúságunk elismerését, vagy olyan módon, hogy erre vonatkozóan ők tesznek nyilatkozatot, vagy úgy, hogy a magyar kormány deklarációját tudomásul veszik. .233