Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

80. A PRÁGAI MAGYAR IDEIGLENES ÜGYVIVŐ JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Prága, 1937. május 31. 115/pol. — 1937. Szigorúan bizalmas! Kroftánál ma délre be voltam jelentve. Már a reggeli órákban rámtelefonált Masarik követségi tanácsos (a miniszter kabinetjéből), hogy mielőtt a külügyminiszterhez mennék, keressem fel őt is. Ezt megtettem. Láthatóan előre átgondolt és kiszámított udvariassággal fogadott (pedig vele egy előbbi állomáshelyemből kifolyólag fesztelen baráti lábon állok), de nem volt semmi mondanivalója. Efeletti csodálkozásom azonban nem tartott sokáig: amidőn ugyanis a szokástól eltérően a kabineten keresztül vezettek a miniszterhez, ráeszméltem, hogy itt egy hangulatváltozást akarnak külsőségekkel kidomborítani. Krofta már várt az ajtónál. Azzal üdvözöltem, hogy én úgylátszik ma díszvendég vagyok a Czernin-palotában, aminek a miniszter észrevehetően örült (annak tudniillik, hogy a játékot felismertem) és mosolyogva azt válaszolta, hogy ez a kedvezőbb atmoszféra következménye. Miután elintéztem látogatásom voltaképeni célját (Látka-ügy),

65 Krofta azonnal rátért a kisentente genfi tanácskozásaira. — Már Wettstein követnek említést tett néhány hét előtt Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának kérdéséről. Ez akkoriban csak az ő egyéni véleménye volt, csak egy „suggestion". Azóta a kisentente államok Genfben újból megtárgyalták a dolgot. Belátják, hogy Magyarország fegyverkezési egyenjogúságához nem kérheti formálisan a kisentente engedélyét, viszont tőlük sem lehet kívánni, hogy ők ajánlják azt fel Magyarországnak. Ügy határoztak tehát, hogy a kisentente államokban akkreditált magyar diplomáciai képviselők útján „beszélik meg" a kérdést. Tehát nem tárgyalásokról, hanem beszélgetésekről volna szó és ha utóbbiak eredményre vezetnek, úgy könnyű lesz a végleges formát megtalálni. — Mindezt már megmondotta Velics követnek, de velem is közli, hiszen a genfi megállapodás értelmében ez elsősorban a kisentente fővárosokban akkreditált magyar követségekre tartozik. Közbeszúrólag kiemelte, milyen jól esett neki, hogy Velics követ felkereste őt szállodájában és Nagyméltóságod nevében köszönetet mondott neki a tett közlésért, ő az első csehszlovák külügyminiszter, akivel ez megtörtént, ami az atmoszféra javulásának jele. (Krofta arca sugárzott a megelégedéstől.) — A kisentente — folytatta a külügyminiszter — a fegyverkezési egyenjogúság elismeréséért 3 dolgot fog kérni: I. a bilaterális megnemtámadási szerződést (amelynek a formáját nem lesz nehéz megtalálni), 2. a már amúgysem működő vegyes döntőbíróság megszüntetését

6

6 és a 3. béke6

5 1936. május 12-én Látka János magyar állampolgárt, aki Iglón lakó édesanyja meglátogatására Csehszlovákiába utazott, a csehszlovák hatóságok letartóztatták. Ez ügyben a magyar kormány többször interveniált a prágai kormánynál. 6

6 Lásd e kötet II. fejezetének 62. sz. jegyzetét. 15* 227