Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)
88. NAPI.JELENTÉS VUKÍEV1É BUDAPESTI JUGOSZLÁV KÖVET ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1937. április 27. Vukcevic jugoszláv követ ma a görög követségen adott diner után mellém ült és nagy ékesszólással igyekezett meggyőzni annak szükségességéről, hogy tegyek végre határozott lépést a kisentente államokhoz való közeledés érdekében. Hosszúra nyúlt fejtegetéseiből főleg a következő momentumok emelkednek ki: 1. Az utóbbi hónapokban a kisentente államokkal folytatott eszmecseréim mindig teoretikus keretek között mozogtak és szerinte nem tudom magam konkrét lépésekre elhatározni. 2. Az egyenjogúság „de jure" elismerése biztosítható egy megnemtámadási szerződés megkötésével, illetőleg a támadó fél londoni definíciójának 4 9 elfogadásával. 3. Amennyiben a kisentente-tal mint blokkal nem akarunk megegyezni, kössünk legalább három bilaterális szerződést Belgráddal, Prágával és Bukaresttel. 4. A jugoszláv követ nagy előnyt lát számunkra abban, hogy ily módon Magyarország biztosítva lenne minden támadás ellen a kisentente részéről. Válaszomban a következőket fejtettem ki: 1. A Vukcevic által annyira hangsúlyozott garanciát Magyarország számára a követ által ajánlott módszer alapján biztosítva nem látom mindaddig, amíg a kisentente államok között fennálló katonai egyezmények és Magyarország és a kisentente államai között esetleg kötendő új szerződések egymással összeütközésbe kerülhetnek. 2. Nem felel meg a valóságnak, hogy nem tettem a közeledés érdekében konkrét javaslatokat. Vukcevic előtt ismeretes, hogy Stojadinovic jugoszláv minizsterelnökhöz is fordultam konkrét propozícióval, amilyet az utóbbi nagy örömmel fogadott, hogy azt azután néhány nap múlva mondvacsinált ürüggyel, mint ki nem elégítőt, visszautasíthassa. Hasonló tapasztalataim voltak egy másik kisentente állammal is. 3. Hangsúlyoztam, hogy Magyarország diszkriminációját látom abban, hogy Jugoszlávia Olaszországgal és Bulgáriával szerződéseket köt anélkül, hogy az említett két országtól a többi kisentente államokkal, illetve a Balkánpaktumot aláíró államokkal való megegyezést is egyidejűleg követelte volna, míg Magyarországra vonatkozólag csak a három kisentente állammal együttesen és egyidejűleg létrehozandó megegyezést tartja elfogadhatónak, hogy tőlünk a jogegyenlőség elismeréséért ellenszolgáltatást követel, míg Ausztriának a jogegyenlőség kimondására vonatkozó határozatát 5 0 a karzatnak szánt hangos tiltakozás után tudomásul vette. Sajnál4 9 Lásd e kötet I. fejezetének 129. sz. jegyzetét. 6 0 Lásd e kötet I. fejezetének 27. sz. jegyzetét. 217
