Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)
A jugoszláv közvéleménynek Magyarország irányában megértőbb és barátságosabb hangulatra való átállítottságában feltehetőleg része van annak, hogy a velünk délről szomszédos ország eljutott annak felismeréséhez, hogy a magyar külpolitika célkitűzései, amint azok egyébként hivatalos megnyilvánulásokban ismételten kifejezésre jutottak, feltétlenül békések és hogy e célkitűzések között szerepel egyebek között a korrekt viszony űtjának egyengetése ama államok felé, amelyektől ma még több-kevesebb ellentét választ el bennünket. Csak legutóbb is volt alkalmam kijelenteni, hogy mi a békés és természetes fejlődésnek hívei vagyunk és maradunk és hogy a függő kérdéseket kölcsönös engedmények alapján kölcsönös jóakarattal áthatott megegyezések útján kívánjuk megoldani, amihez természetesen feltétlenül szükséges előbb a bizalomnak helyreállítása, mert csak a mindkét részről megnyilvánuló bizalom teheti lehetővé az igazi béke megvalósítását célzó erőfeszítéseinknek sikerét. Amennyiben tehát Jugoszlávia közvéleményének Magyarországgal szemben való kedvező megváltozásának okaira vonatkozó és az előbbiekben előadott feltevésem helyes, úgy Jugoszlávia irányában kész vagyok a következőket kijelenteni: Magyarország a magyar külpolitika békés célkitűzéseinek szellemében a két országnak egymáshoz való viszonyában ezután sem kíván az erőszaknak, mint a nemzeti politika eszközének alkalmazásához fordulni, és a jövőben is tartózkodni fog minden olyan cselekvéstől, amely a Magyarország és Jugoszlávia között kiépülőben levő jóviszonylatokat megzavarni volna alkalmas. Küm. res. pol. 1938—49—193. Fogalmazvány. 72b. A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRE VONATKOZÓ MAGYAR MEMORANDUM Melléklet 1. Számos magyar községben (így pl. többek között Skorenovácon, Topolán, Tordán, Ruszkoselon, stb.) valamint olyan községekben, ahol a magyarság nagyobb számban él és ahol a magyar tanulók létszáma a törvényben előírt minimumot (30-at) eléri (így pl. Oroszlámos, Bocsár, Mokrin, Kucora, Bácskertes, Őrszállás, Kula, Cservenka, Csóka, Bóka stb.) nincsen egyáltalában vagy nincsen kielégítő módon biztosítva a magyar oktatás, magyar tanerők hiányában. Kívánjuk tehát, hogy ezekhez az iskolákhoz a hiányzó tanerők alkalmaztassanak: a) a közoktatásügyi minisztériumban már benyújtott kérvények alapján kinevezés útján; b) más vidékeken működő magyar tanerők áthelyezése útján; c) a szolgálatból elbocsátott vagy nyugdíjazott de munkaképes magyar tanerők reaktiválása útján. 2. Addig is, amíg mindezekben a községekben a tanerők kívánt utánpótlása meg nem történik, továbbá olyan községekben, ahol van magyar kisebbség, amely a törvényes minimumot el nem éri vagy tanyákon szétszórva él, engedélyezze a közoktatásügyi mnisztérium azt, hogy a magyar .215