Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)
máról kifejtette nézetét. Vonatkozó közlései többnyire ismert formulák parafrázisaira szorítkoztak. Ezek közül csak a szovjet-orosz szerződésre és ezzel kapcsolatban a csehszlovák népfront alakítására vonatkozólag mondottak érdemelnek különösebb figyelmet. Benes úr hosszasan magyarázta, hogy egyrészről a nácizmustól, másrészről a revizionizmustól fenyegetett helyzete tette szükségessé, hogy támaszt keressen Szovjetoroszországban, mert többi barátait, köztük Olaszországot is, földrajzi helyzetük akadályozza abban, hogy Csehszlovákiának szükség esetén gyors és hathatós segítséget nyújtsanak. Biztosíthatja azonban de Facendis urat, hogy Szovjetoroszországhoz való barátsága kizárólag politikai és defenzív jellegű, mert belpolitikailag nincs a kommunizmusnak nálánál nagyobb ellensége. Ennek következtében sohasem adná hozzájárulását ahhoz, hogy Csehszlovákiában megalakuljon a népfront. Ezt a kijelentést, de Facendis úr szerint, a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozta. Belpolitikai kérdésekkel kapcsolatban kitért a kisebbségi kérdésekre is és ezeket illetőleg igen liberális nézeteket fejtegetett. Elismerte, hogy mindegyik kisebbségnek joga van ahhoz, hogy az állami közigazgatás különböző ágazataiban számarányának megfelelően alkalmazást nyerjen. Ennek mindenütt hajlandó is érvényt szerezni, kivéve a hadsereget, aminek okai nyilvánvalóak. Végül Benes úr ismételten kérte olasz kollégámat, nyugtassa meg kormányát aziránt, hogy a belgrádi egyezményt nemhogy nehezményezné, hanem annak megkötését őszintén és melegen üdvözli. Rövidesen elutazása előtt olasz kollégámnak alkalma volt Krofta úrral is beszélni, aki nem csinált titkot belőle, hogy nem a legjobb hangulatban utazik le Belgrádba. „A szokásos ünneplésben fognak minket részesíteni és végül kiadnak egy semmi újat nem tartalmazó communiquét" mondta. A kisentente szerződés átalakítására vonatkozó ismeretes terv 43 megvalósítását eleve teljesen kilátástalannak tartotta. — Erre vonatkozólag Benes úr is hasonlóképpen nyilatkozott, hozzáfűzvén, hogy ezt a kérdést Belgrádban egyáltalában nem fogja érinteni. A belgrádi olasz—jugoszláv szerződést illetőleg Krofta úr ugyanazt a formulát fejtegette, mint a köztársasági elnök, de hangsúlyozta, hogy ha magát a szóbanforgó szerződés megkötésének tényét örömmel üdvözli is, azon magatartás ellen, melyet a jugoszláv kormány a kisentente másik két kormányával szemben ez alkalommal is tanúsított, igen lényeges kifogásai vannak. Ezekre Belgrádban nyomatékosan rá fog mutatni, mert a jugoszláv kormány, úgymint a Bulgáriával való barátsági szerződés megkötésekor, 4 4 most sem tartotta be a kisentente-szerződés organisatiós határozatait. Ezzel szemben a csehszlovák kormány Szovjetoroszországgal kötött 4 3 Csehszlovákia 1936 folyamán több kísérletet tett arra, hogy egyrészt a kisantant meglevő szerződését kiszélesítse, úgy hogy az ne csak a magyar, hanem bármely oldalról jövő támadással szemben érvényes legyen, másrészt, hogy a kisantant szerződést kössön Franciaországgal. 4 4 Lásd e kötet II. fejezetének 35. sz. jegyzetét. 14* 211
