Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Hogy mennyire tartottak Rómában és talán Belgrádban is attól, hogy még az utolsó percben kis-entente, vagy francia részről olyan presszió érvényesül, mely a megegyezés finalizálását megakadályozhatná, kiviláglik abból, hogy a szerződéseket 24 órával aláírásuk után már ratifikálták. Ciano biztosított, hogy a tárgyalásokról Stojadinovic sem Francia­országot, sem a kis-entente másik két államát nem informálta, mivel befejezett tények elé kellett azokat állítani, kikerülvén, hogy befolyásukkal hátráltassák e megegyezést. Velem egyidejűleg Ciano csak a német nagykövetet, az albán és osztrák követeket tájékoztatta; amint azonban utóbbitól hallom, az osztrák kül­ügyministerium előtte ismeretlen forrásból már négy nappal előbb tudomást szerzett a szerződések tartalmáról. A politikai és gazdasági szerződés szövegét, amelyet ismételt sürge­tésem dacára csak folyó hó 26-án bocsátott a külügyministerium rendel­kezésemre (Berger báró is akkor kapta meg) — van szerencsém mellékelten felterjeszteni. 3 9 Nem tartván szükségesnek az egyes pontok elemzésébe bocsátkozni, csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a 4. pont, mely kizárja a szerződő álla­mok területén a másik ellen irányuló mindennemű tevékenységet, termé­szetesen maga után vonja a horvát emigrációnak liquidálását; azok az usta­sok, akik nincsenek súlyosabban kompromittálva, visszatérnek hazá­jukba; a többiek, közöttük Pavelic is Olaszországban maradnak, de a legszigorúbb rendőri felügyelet alá helyeztetnek és politikai tevékenységet nem fejthetnek ki. Ciano szerint az olasz—jugoszláv megegyezés reánk nézve egyenesen „történelmi fontosságú", mert Jugoszláviát eltávolítja a kis-entente másik két államától, európai politikai szempontból pedig súlyos csapást mér a francia kollektív biztonsági rendszer elvére. A gazdasági szerződés Jugoszláviának hasonló elbánást biztosít, mint amilyenben Magyarország és Ausztria részesülnek, nem jelenti azonban ennek a hatalomnak a csoportba való felvételét, amely csak az azt alkotó három állammal esetleg a jövőben egyenként kötendő bilaterális meg­állapodások alapján volna lehetséges. Közvetlenül futárzárlat előtt felkerestem Butit 4 0 (Ciano gróf gyen­gélkedik), aki azonban csak azt ismételte meg, amit már a külügyministertől elutazása előtt hallottam. Villani s.k. rendk. követ és megh. miniszter Küm. res. pol. 1938—23—1134. Másolat. 3 9 A mellékelt olasz—jugoszláv egyezmény szövege nem található a külügyminisz­térium iratai között. 4, 1 Buti, Gino, az olasz külügyminisztérium európai osztályának vezetője. 14 A müncheni egyezmény létrejötte 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom