Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Az iratok tartalmi kivonata

47. 1936. XI. 20. Prága 48. 1936. XII. 1. Bukarest 49. 1936. XII. 1. Bukarest 50. 1936. XII. 2. Prága 51. 1936. XII. 21. Párizs 52. 1936. XII. 23. Budapest A prágai magyar kövei jelentése a külügyminiszternek Comnen berlini román követ biztosította Toussaint német alezredest, hogy Románia a Szovjetunióval semmilyen katonai szerződést nem kötött és nincs is szándékában ilyet kötni; a szovjet csapatoknak az átvonulási jogot nem adják meg; Románia bármikor hajlandó Németországgal nemcsak gazdasági és politikai, de katonai jellegű szerződést is kötni. Jugoszlávia részéről is meg van erre a hajlandóság; mindennek feltétele, hogy a német kormány ne kössön Magyarországgal katonai szerződést, és ne támogassa tüntetőleg a magyar revíziós törekvéseket. A bukaresti magyar ideiglenes ügyvivő jelentése a külügyminiszternek Információi szerint Franciaország azon fáradozik, hogy a kisantant államok egymás között általános jellegű kölcsönös segélynyújtási egyezményt kössenek; a francia tervet csak a csehszlovák kormány fogadta lelkesedéssel, a jugoszláv kormány kereken visszautasította; a román kormány fenntartással fogadta. A bukaresti magyar ideiglenes ügyvivő jelentése a külügyminiszternek Információi szerint a román külügyminiszter varsói látogatásakor megkísérelte, hogy a lengyel—román—csehszlovák viszony megjavítása érdekében közvetítsen. A lengyel kormány ez elől elzárkózott. Eredménytelenül végződött a román külügyminiszter ama kísérlete is, hogy a lengyel kormány nyilatkozatban ismerje el a trianoni szerződést. Állítólag megállapodás jött létre, hogy Románia a Szovjetunióval fennálló kapcsolatait nem mélyíti el. A prágai magyar követ jelentése a külügyminiszternek Krofta csehszlovák külügyminiszter a magyar követ közlésére, hogy a tervezett szovjet—román szerződés megkötésére mégsem került sor kifejtette: Antonescu, az új román külügyminiszter, bár változatlanul barátságos politikát akar folytatni a Szovjetunióval, egy formális szerződéskötést nem tart kívánatosnak; a csehszlovák külügyminiszter a román—lengyel viszony javulásától a csehszlovák—lengyel kapcsolatok rendezését reméli. A párizsi magyar követ jelentése a külügyminiszternek A követ szerint Antonescu román és Delbos francia külügyminiszter tárgyalásáról kiadott kommünikéből megállapítható, hogy a két külügyminiszter megbeszélésén a kisantant kötelezettségeinek kiszélesítéséről nem volt szó; a párizsi lengyel és olasz nagykövet információi megerősítik ezt a feltevést. A honvédvezérkari főnök átirata a külügyminiszternek A vezérkari főnök nem látja célravezetőnek, hogy Magyarország katonai egyenjogúságát nyilvánosan bejelentse; hivatalosan továbbra is a trianoni szerződés szerint szabályozott helyzetet szabad elismerni. A francia tisztek magyar csapatszolgálatra való kiküldetését lehetőleg vissza kell utasítani, amennyiben ez elől kitérni nem lehet, olyan helyekre kell őket beosztani, ahol a honvédség szervezete megegyezik a trianoni béke által előírottakkal. II. TÁRGYALÁSOK MAGYARORSZÁG ÉS A KISANTANT KÖZÖTT; A SINAIAI KONFERENCIA; A GENFI MEGBESZÉLÉSEK (1937. január 1—1938. március 12.) 53. 1937.1. [nap nélkül] Budapest A külügyminisztérium feljegyzése a jugoszláv—magyar közeledésről A feljegyzés összefoglalást ad a 1936-os év magyar—jugoszláv közeledésének főbb eseményeiről; a magyar és a jugoszláv kormány közvetlen megbeszéléseiről; a közeledést elősegítő és zavaró momentumokról és a lengyel, a német, az olasz és a francia kormány e közeledésben játszott szerepéről. 20