Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Miután Krofta úr sohasem volt híve az orosz orientációnak, másrészt mint történelemtudós legjobban tudja, hogy Csehország mint független állam a múltban is csak úgy tudott fennállani, hogy nemcsak jóban volt a germán világgal, hanem egyenesen ahhoz tartozott, nem hiszem, hogy az általa kifejtett ezen álláspont teljesen megfelelne egyéni nézetének. Vonatkozó kijelentéseinek nyomatékos volta azonban nem hagy kétséget fennforogni aziránt, hogy az általa mondottak képezik a csehszlovák kormány jelenlegi hivatalos álláspontját, melyet ő kifelé loyalisan képvisel. Wettstein s.k. U.i. m. kir. követ Itteni olasz kollégám a vele fenti jelentésem aláírása után folytatott beszélgetés folyamán közölte velem, hogy berlini nagykövetségük révén úgy van értesülve, hogy a prágai kormány Berlinnek értésére adta, hogy rendkívül nagy súlyt helyez a német—csehszlovák megnemtámadási szerződés megkötésére, aminek fejében hajlandó volna Szovjetoroszországgal fennálló szerződéses viszonyát „mumificálni". De Facendis úr valószínűnek tartja, hogy a birodalom és a csehszlovák köztársaság közt belátható időn belül létre fog jönni ilyen szerződés. A Berlin—Róma tengely megszilárdulása óta Prága ezt nagyon forcírozza, amiben Anglia részéről igen hathatós támogatásban részesül. — Tudomása szerint nem véletlen, hogy ép Newton úr a berlini angol nagykövetség első tanácsosa lett prágai követté kinevezve, aki a szóbanforgó ügyre vonatkozólag speciális megbízással jön ide. A birodalmi kormány — de Facendis úr nézete szerint — jelenlegi éles csehellenes beállítása dacára, komolyabban foglalkozik ezzel a kérdéssel, mint az a külső jelek után feltehető volna. Ezt érthetőnek látja, mert Németország úgysem gondolhatja, hogy a pangermán álmokat hamarosan megvalósíthassa. Háborút nem akar és nem akarhat provokálni, mert kimenetele legalább is nagyon kétséges volna. így tehát érdeke, hogy békés szándékai iránt ne támadhasson kétség. Ezt elérné a szóbanforgó szerződéssel, mely nagy mértékben megjavítaná a német—csehszlovák viszonyt és ennek következtében módot adna arra is, hogy a szudétanémetek érdekében a birodalmi kormány érvényesíthesse befolyását. De Facendis úr nagy eloquentiával igyekezett engem arról meggyőzni, hogy a német—csehszlovák viszony normalizálása egész Közép-Európa, tehát Magyarország érdekében is állana. Wettstein s.k. m. kir. követ Kiim. pol. 1937—7/25—525. Sokszorosított másolat. .204