Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)
egyenjogúságunkat és egy előkelő gesztussal orvosolnia kell a csehszlovákiai magyar kisebbségnek legalább főpanaszait. Csak ezen az úton lehetne azt a jobb légkört megteremteni, amelyben komolyan tárgyalhatnánk egy modus vivendi megteremtéséről a két állam között. De ebben az esetben sem találnám erre megfelelő eszköznek egy meg nem támadási szerződés megkötését. Ez az út aligha volna járható, tekintettel arra a helyzetre, melyet a kisentente államok között fennálló és Magyarország ellen irányuló katonai egyezmények teremtettek. Eme körülmények mérlegelése mellett világos, hogy egy meg nem támadási egyezmény nem adhatna Magyarországnak elegendő garanciát egy kis-entente részről kiinduló támadás ellen és nekünk semmiféle előnyt sem nyújthatna. Megerősít engem eme meggyőződés helyességében az, a kis entente államok között állítólag fennálló megegyezés, mely szerint kötelezve volnának Magyarország egy tekintélyes részének megszállására még abban az esetben is, ha Magyarország egy esetleges konfliktus kitörésekor teljes semlegességét proklamálná. Emlékeztetnem kell továbbá a prágai kormányt arra is, hogy egy csehszlovák vezérkari ezredes egy nemrég megjelent könyvében azt javasolta, hogy a csehszlovák hadvezetőség német támadás esetében katonai főhadiszállását Budapestre helyezze át. És végül a Lidove Noviny előbb említett cikke is megerősíteni látszik a prágai kormány ama szándékát, hogy Magyarország nagy részét meg akarja szállni. Magyarország szempontjából egy meg nem támadási szerződés tehát csak akkor nyújthatna minden támadás ellen biztosítékot, ha az egy abszolút meg nem támadási szerződés jellegét öltené magára, vagyis ha az abból eredő kötelezettségek rangsorban megelőznék az összes már előbb kötött egyezményekből és szerződésekből eredő kötelezettségeket. Minthogy — fejeztem be előadásomat — nem igen tudom elképzelni, hogy Prága egy ilyen természetű meg nem támadási szerződés" megkötésére hajlandó volna, nem marad fegyéb hátra, mint egy más megfelelőbb formulát keresni, amely mindkét felet kielégítené. Kobr minden módon igyekezett gondolatmenetem helytelenségét bizonyítani, de végül mégis kijelentette, hogy jelentést fog tenni kormányának és közölni fogja velem annak idején Prágának az általam felvetett eszmékhez való állásfoglalását. Küm. res. pol. 1937—21/7. (57—37) Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték : római és varsói követségnek. 55. A KÜLÜGYMINISZTER UTASÍTÁSA A BERLINI MAGYAR KÖVETNEK , -.„„„ Budapest, 1937. január 21. a//res. pol. — 1937. r J F. é. január 8-án kelt 5 pol. sz. jelentésére 2 0 való hivatkozással van szerencsém Nagyméltóságodnak másolatban megküldeni a Kobr budapesti csehszlovák követtel folytatott beszélgetésemről szóló napijelentést. Fel2 0 A jelentés nem található a külügyminisztérium iratai között. 13 A müncheni egyezmény létrejötte 193
